Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2005 | Varga MiklĂłs - Huszonöt Ă©v rock Ă©s szĂ­nház

Varga Miklós - Huszonöt év rock és színház
Huszonöt év rock és színház

1980-ban robbant be a rockszakmába, a Pandora’s Box énekeseként. Késõbb az István, a király „magyar hangjaként” hallhattuk. Varga Miklós pályája azóta két szálon fut. Egyrészt rockénekes, méghozzá elismerten az egyik legjobb, másrészt neves énekes színész. De hát ezt felesleges is leírni a Zenészben, hiszen minden olvasónk jól tudja, kirõl van szó. Ezért most ne elsõsorban a tiszteletre méltó jubileumról beszéljünk, hanem az aktuális lemezrõl. Ugyanis 2004 végén jelent meg a Csemetekert címû album.

- Utolsó stúdióalbumod, a Hazatérés öt évvel korábban készült. Miért kellett ilyen sokat várni a folytatásra?
- Ennek több oka is van – magyarázza Varga Miklós. – Egyrészt ugye mindenki tudja, milyen nehéz ma megjelentetni egy lemezt. Sok céghez már nem is fordul a magyar muzsikus, mert tudja, még neki kell a pénzt vinnie, hogy kiadják az anyagát. Szerencsére azért még akad néhány „õrült” arc, aki hajlandó finanszírozni a felvételt, a gyártást, ki tudja fizetni a közremûködõ zenészek gázsiját, s esetleg még minimális reklámra is képes költeni. A Csemetekertet így sikerült a NAS – Premier Art Records nevû kiadónál megjelentetni. Persze nem emiatt telt el öt év. A Hazatérésnek kellett egy-két év kifutás, utána akkori és mostani producerem, Retzler Péter már mondogatta, hogy ideje volna az új albumon dolgozni. Csakhogy ekkor kaptam felkérést, hogy énekeljek Szekeres Géza szerzõi lemezén. Nagyon jól sikerült az anyag, a szövegeket Adamis Anna írta, de a mai napig nem jelent meg, financiális okok miatt. A két album ütötte volna egymást, s mivel sokáig úgy volt, hogy most már hamarosan megjelenik Géza lemeze, ezért várakozni kényszerültünk. 2003-ban pedig Koltay Gergõ keresett meg, hogy készítsünk válogatást közös munkáinkból, rockoperák dalaiból, rendezvényekre készült számokból. Érthetõ módon a Magyar ballada megjelenése is késleltette az új stúdióalbum elkészültét. De most már itt van a Csemetekert.
- Tudom, nem szeretik a zenészek, ha az új anyagot a korábbival hasonlítják össze, most mégis tegyük meg. Leginkább azért, mert a Hazatérés vállaltan eklektikus és sokszínû volt, az új albumnál viszont érezhetõen az egységességre törekedtetek.
- Érdekes kérdés, hogy mi a jobb: ha egységes vagy eklektikus egy lemez? Én nem is tudok válaszolni rá. Egyébként inkább érzem a folyamatosságot, mint a különbözõséget. Az a tény, hogy Retzler Péter szerzõ, hangszerelõ és producer is mindkét anyag esetében, meghatározza az alapvetõ hangvételt. A Hazatérésnél jóval több szerzõvel dolgoztunk, ezért is lett változatosabb a lemez. Bár volt olyan dal, ami számomra kicsit lelógott az albumról, de ennek ellenére azért szeretem azt az anyagot. Ezúttal egyébként a hangmérnök Brindzik József is hozott néhány számot, Péter javaslatára. Eleinte idegennek tûnt a stílusvilága, ám mikor elkészültek a nóták, kiderült, hogy tökéletesen illeszkednek a többi közé.
A szövegekkel már több gondunk volt. Sokáig nem találtunk olyan szövegírót, aki meg tudta volna fogalmazni azt a gondolatiságot, amit elképzeltem a lemezre. Már kész volt minden dal zenei alapja, amikor még mindig keresgéltünk. Végül szerencsénk volt: Péter Vácott régi barátjával, Toldi Tamással futott össze. Beszélgetni kezdtek, s elmondta, épp min dolgozik és mi a gondja. Tamás kérte, tegyünk vele egy próbát. Az elsõ szövege a címadó dalhoz készült – a zenével együtt sok ember szemébe csalt könnyeket. Igaz, bizonyos értelemben könnyû dolga volt, mert adott témát kellett feldolgoznia. Súlyos szívrendellenességgel született kisfiú ihlette a számot. Az orvosok egy évet jósoltak neki - most már hároméves múlt, s mûtétek sora után minden esélye megvan arra, hogy egészséges felnõtt váljék belõle. (A CD árából tíz százalék az Országos Kardiológiai Intézet által létrehozott Szívbeteg Gyermekek Védelmében Alapítványt segíti.) Ezután hozta a többi szöveget, s majdnem mindet elsõre elfogadtuk, úgyhogy Tamás szerzõsége telitalálatnak bizonyult.
- Még egy érdekes különbséget véltem felfedezni: a Hazatérésen többféle hangszínen szólaltál meg, ezúttal pedig a „hagyományos” Varga Miklóst hallhatjuk, bár érdekes módon a szokottnál jóval több magas hanggal.
- Elõfordul, hogy a szerzõk igyekeznek maximálisan kihasználni a hangterjedelmemet, a képességeim határait feszegetik. Ezúttal is ez történt. Aminek nem mindig örülök, mert ugye koncerten is meg kell szólaltatnom a dalokat, s ott sok múlik a pillanatnyi diszponáltságon. De azért állok elébe a kihívásnak. Érdekes egyébként, hogy a honlapom vendégkönyvében olyan véleménnyel is találkoztam, miszerint nem is én énekelek a lemezen, pontosabban géppel segítenek rá a hangomra. Tény, hogy léteznek ilyen eszközök, s tudom, hogy sokan, akik élõben nem énekelnek, élnek velük, de sem nekem, sem segítõimnek nem jutott eszébe ilyen módszer a stúdióban. Éppen azért, mert koncerten is szeretném elõadni a dalokat. Amúgy még büszke is vagyok erre a honlapos beírásra – jól esik, hogy akad, aki szerint élõ ember nem képes ilyen hangok eléneklésére...
Természetesen nagyon jól tudom, hogy ez nem lóverseny. Nem attól jó énekes valaki, hogy nagy a hangterjedelme. Sokkal fontosabb, hogy ki tudja-e hozni a dalból a benne rejlõ lehetõségeket. Hogy mit tud hozzáadni, például a frazírozással. Nem mindegy, milyen hajlításokkal él, azokból mennyit és hová tesz. De visszatérve a magas hangokhoz: nekem szerencsém van, mert – lekopogom... – az életkorral törvényszerûen járó változások még nem értek el. Pedig még csak tanárhoz sem járok, otthon sem edzem a hangomat. Úgy tûnik, egyelõre elég a koncerteken és a stúdiókban énekelnem.
- Ha már ennyiszer emlegettem a Hazatérést: nem gondolod, hogy méltatlanul elsikkadt a kiváló lemez? S nem félsz attól, hogy ugyanerre a sorsra jut a Csemetekert?
- Sajnos nem kizárólag rajtam múlik, hogy eljut-e az emberekhez egyáltalán a tény, hogy megjelent egy album. Mert itt elsõsorban errõl van szó. Jó példa a Magyar ballada esete: polgári körös hírlevélbe került bele, hogy létezik. Akiket érdekelt, máris rendeltek belõle. Hihetetlenül sok kiadvány jelenik meg, ezek közül csak annak lehet esélye, amelyik komoly reklámot kap.
- Magadat nem érzed hibásnak? Hiszen csak elkészítetted, majd magára hagytad a lemezt.
- Ez nem igaz, igyekeztem minden kapcsolatomat felhasználni, hogy szó essen róla a médiában. De ez is kevésnek bizonyult.
- Nem erre gondoltam. Nem volt lemezbemutatód, nem volt turnéd, nem koncerteztél a dalokkal. Vagy ma már ilyen módon képtelenség elterjeszteni, hogy megjelent egy lemez?
- Ebben igazad van, valóban elmaradt a tervezett turné, nem sikerült összeszedni rá a pénzt. De ez most biztosan másképp lesz. Mivel az új album bemutatását összekötöm a jubileummal, könnyebb lesz támogatókat és helyszíneket találni. A zenekar Péter fejében már összeállt, s úgy tudom, van érdeklõdés a tervezett koncertek iránt. Elméletben késõ tavasszal indulna a turné, s õszig tartana, amikor is a Budapest Kongresszusi Központban lépnénk fel.
- Mi lesz mûsoron?
- Igyekszem egész pályám keresztmetszetét adni, tehát nem csak a rocknótákat játszanám el, hanem a fontosabb rockoperák olyan dalait is, amelyek alkalmasak a koncertszerû elõadásra. Nehéz lesz válogatni, mert ugye a P. Boxtól kezdve a tíz szólóalbumon át a színházi darabokig bõven van anyag. De ez már kellemes gond.
- Igaz is, ha már a jubileumi turnéról beszélünk, elmondhatnád, mire emlékszel a legszívesebben az elmúlt huszonöt évbõl.
- Ijesztõ kimondani ezt a huszonöt évet... Ami ráadásul harminc, ha az amatõr éveket is beleszámítom. Annak nagyon örülök, hogy egyik esztendõben sem volt hosszabb üresjáratom, tehát igen tartalmasan telt ez az idõszak. Szerencsém is volt, mert „kettõs” életem, az a tény, hogy a színház világában is megtaláltam a helyem, eredményezte azt, hogy a mai napig kizárólag a zenélésbõl élhetek.
A legkiemelkedõbb állomás természetesen az Európa. Itthon és külföldön is ez a dal tett ismertté. A mai napig meghatározza az életemet, minden fellépésen el kell énekelnem. Csak azt sajnálom, hogy ennyi idõ alatt nem akadt még egy dal, ami ugyanilyen hatást lett volna képes elérni. De hát ki tudja, mitõl és hogyan születik az igazi nagy sláger... Ami a színházat illeti, itt elõször nyilván az István, a királyt kell említenem, hiszen ez a szerep nyitott utat a többi felé, s ez az, ami szintén elkísér ma is. Jézus személyét többször alakíthattam különbözõ darabokban – érzelmileg és vallási tekintetben is nagyon közel áll hozzám. Petõfi Sándort is gyakran játszhattam. Úgyhogy, mindent összevéve, igazán elégedett lehetek.
- S mi van a rockzenével? Hogyan élted át negyedszázad alatt a rock helyzetének változásait?
- Örömmel látom, hogy ha háttérbe is került, azért ma is él, újabb és újabb nemzedékek érzik a magukénak. Vikidál Gyulával a Boxer együttesben régi dalokat is elõadunk, a P. Mobiltól, a P. Boxtól, a Dinamittól. Tizenévesek éneklik velünk a nótákat. S persze tizenévesek nyúlnak a gitárhoz, hogy rockot játsszanak. Úgyhogy végül mégis Schuster Lórinak lett igaza: örök és elpusztíthatatlan ez a zene.
Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.





Hivatalos honlap:

Varga MiklĂłs


Dalrészletek a lemezrõl:

Csemetekert

EurĂłpa hĂ­v

Legyen más ez a nap

30 éve füstös rock and roll

Ezeregy Ă©jszaka
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •