Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2000 | Carpathia Project - Ángyán és Daczi

Carpathia Project - Ángyán és Daczi
Ángyán Tamás, az egykori Sámán együttes gitárosa nyolc éve Németországban él és szimfonikus zenekarban hegedül. Daczi Zsolt a Bikini gitárosa. Õk ketten alkotják a Carpathia Project elnevezésû formációt. Tavaly õsszel jelent meg bemutatkozó albumuk, a Periferic Records kiadásában. A CD-n kilenc izgalmas dal kapott helyet. úgy tûnik, hamarosan külföldre is eljut az anyag.

- Hogyan találtatok egymásra?
Daczi: - Közös barátokon, leginkább Beloberk Zsolton keresztül, aki annak idején a Sámánban dobolt, majd nálam, a Tiranában is játszott. 1996-ban futottam össze Tomival. Akkor épp nem volt Bikini - a szólóanyagomon dolgoztam. Tominak tetszettek a dalaim, s felmerült, hogy csinálhatnánk valamit közösen.
Ángyán: - Hasonló az érdeklõdési körünk. Egy ponton pedig teljesen azonos: Greg Howe és Ritchie Kotzen közös lemezét mindketten imádjuk. Eleinte mi is valami hasonlót akartunk csinálni.
Daczi: - De azután rájöttünk, hogy hiba lenne nem kihasználni Tomi hegedûtudását. Elõbb csak egy dalban hegedült, azután inkább ezt a vonalat választottuk. Így kerültek jazz-es és etnikus fordulatok a zenébe. Olyan ízeket kaptak a nóták a hegedû megjelenésétõl, amilyenek csak gitárral játszva nem tudtak volna kijönni belõlük.
- Mégis, milyen ez a zene?
Ángyán: - Talán sejthetõ, hogy instrumentális, egyikünk sem fakad dalra. S ahogy a lemezborítón feltüntettük, a dalokban jelen van a rock, a jazz, a latin zene, az etno és egy kicsit a metal is.
- Kicsit?! Nekem meglehetõsen keménynek tûnik az anyag.
Ángyán: - Az alapok valóban kemények, sõt helyenként a gitárok megszólalása is idézi a heavy metalt, mégsem errõl, illetve nem csak errõl szól a zene.
- Együtt írtátok a dalokat?
Daczi: - A kilencbõl három teljes egészében Tomi mûve. Hatot közösen hoztunk létre, de nem úgy, hogy együtt ültünk volna neki a dolognak. Tomi alapötletek tömegét hozta el nekem, én a szerkesztgetést, a dallá formálást végeztem. Utána persze még együtt is átnéztük a számokat. Az elsõ terv szerint négy saját nótám is lemezre került volna, végül ezek nem fértek bele a koncepcióba, mivel bluesos hangulatúak.
- Nem volt vita a szerzõ és a "szerkesztõ" között?
Daczi: - Hosszú idõbe telt, amíg Tomi elfogadta, hogy ilyennek kell lenniük a daloknak. Azaz némiképp leegyszerûsítetteknek, érthetõeknek, befogadhatóaknak. Õ ugyanis már azt sem szereti, ha egy nótában ismétlõdik a téma... De végül sikerült közös nevezõre jutnunk.
- Kik hatottak rátok a dalírásnál? A hegedû-gitár kettõs nem vadonatúj felállás a könnyûzene történetében, de nem is megszokott forma.
Ángyán: - A lemezen megjelenõ stílus a hetvenes években gyökerezik. Hasonló felállásban mûködött annak idején Steve Morse zenekara, a Dixie Dreggs. Csak épp ott az ír népzene jelentette a kiindulópontot.
Daczi: - Az igazságnak tartozunk annyival, hogy elmondjuk, már kész volt a fél lemezanyag, amikor elõször hallottunk a Dixie Dregsrõl...
Ángyán: - Valóban, ha inspirációról van szó, nem ezt a zenekart kell említenem. Azt hiszem, vég nélküli lenne a felsorolás, mert minden kedvencem benne van a nótákban. Persze nem az õ fordulataikkal élek, nem tõlük loptam az ötleteket - a hangszerkezelésben, valamint a hangszerelési megoldásokban jelentkezik a hatásuk.
- A felvételt természetesen nem ketten készítettétek. Kiket választottatok társaknak?
Daczi: - Hirlemann Berci dobol, ami talán nem meglepetés, mert éveken át együtt zenéltünk a Bikiniben, s a Tiranában is ott volt.
Ángyán: - Zsoldos Tamás basszusozik. Úgy tizennégy évvel ezelõtt a Sámánnal Újpalotán próbáltunk, és gyakran jártam fel az ott lakó Zsoldoshoz. Nótákat írogattunk és terveztük, hogy valamikor majd együtt zenélünk. Most jött össze.
Daczi: - Zsoldossal és Bercivel a Szigeten és Tatabányán is játszottunk instrumentális zenét, a saját dalaimat. Neve nem volt a zenekarnak, abba is maradt a dolog, mert lusta ember vagyok. Visszatérve a lemez készítõihez: Kovács Gábor a billentyûs. A Kiru Gotta Humble együttesben hallottam zenélni, s annyira megtetszett a játéka, hogy elhívtam hozzánk. Ekkor figyelt fel rá Németh Lojzi, s tavaly már a Bikiniben is együtt zenéltünk vele, a lemezen és a turnén is. Egy nótában Makovics Dénes fuvolázik, aki ugyancsak kötõdik a Bikinihez.
- Mennyit tettek a zenéhez a közremûködõk?
Ángyán: - Minden dal teljesen kész volt, mire stúdióba mentünk. Mégis azt kell válaszolnom a kérdésedre, hogy sokat tettek a zenéhez: hangszeres tudásukat. Új életre keltek a dalok, ahogy Berci dobolni vagy Kovács Gábor szólózni kezdett.
- Hol vettétek fel a lemezt?
Ángyán: - A nagy részét Lojzinál, a Bikini Stúdióban. Két dal, a Friends és a Something For You nálam, Németországban készült, saját stúdiómban. Illetve az elõbbihez váci felvétel is került: Berci konyhájában rögzítettük a dobszólamot. Nagyon jó volt Lojzival dolgozni, mert szívügyének tekintette a produkciót, beleadott apait-anyait. Szalagra rögzítettünk, mert nem kedvelem a hard diszket. A szalagos felvétel szerintem puhábban, simábban, dinamikusabban szól.
Daczi: - Azért persze a digitális technikát sem mellõztük, a dalok elõbb komputerrel készültek el, s ebbõl varázsoltak élõ zenét a muzsikusok. Sokan vitáznak, árt vagy használ-e a zenének a technika - szerintem megkönnyíti a szerzõ és a hangszerelõ dolgát. A számítógép segítségével bármilyen változat kipróbálható, s végül a legjobb választható.
Ángyán: - Közben pedig megérik a nóta. Leülepszik és a lényeg marad meg belõle. A technikai fejlõdés hozta azt is, hogy ma már nem kell vacakolni a stúdióban a gitárhangzással. Otthon, a berendezéseink segítségével létrehozzuk a kívánt soundot, s a stúdióban már csak játszani kell. Emlékszem, régen mennyit szerencsétlenkedtünk, hogy például milyen szögben álljon a mikrofon...
Daczi: - Errõl jut eszembe, hogy a hegedûvel azért más a helyzet. Sok mindent kipróbáltunk a felvétel során, hogyan is szólhat a legjobban a hangszer, s végül Tomi a Fekete Lyuk dühöngõjében, a beton aulában játszott. Természetes zengetést használtunk néhány nótában...
- Térjünk vissza a zenéhez: pusztán a hegedû megjelenése hozta a népzenei fordulatokat? S milyen népzenérõl van szó?
Ángyán: - A hegedûnek valóban fontos szerepe volt abban, hogy a rocktól kicsit eltávolodjunk. Az persze már belõlünk fakadt, hogy a Balkán felé fordultunk. Illetve ez így nem teljesen pontos, mert leginkább a magyar és a szerb népzene van jelen a lemezen. Hogy miért épp ezek? Az elõbbit aligha kell magyaráznom, az utóbbi pedig a Kusturica-filmek és kedvenc magyar bandám, a Barbaro miatt áll közel hozzám.
Daczi: - A nevet, a Carpathia Projectet azért választottuk, hogy ha elkerül az anyag külföldre, be lehessen azonosítani, honnan jön a produkció. No meg az Ángyán-Daczi Project valószínûleg nem csengene túl jól angol vagy német nyelvterületen...
- Mit gondoltok, van esélyetek külföldön?
Daczi: - Kiadónk, a Periferic Records a Solarisszal és az After Crying-nal már bebizonyította, hogy képes eljuttatni magyar zenét a világpiacra. Épp emiatt választottuk Böszörményi Gergely cégét. Más vonalon is elindultunk: a Magyar Rádió többek között minket is benevezett a hollandiai rádiósfesztiválra. Mire ezek a sorok megjelennek, talán már túl is leszünk külföldi bemutatkozásunkon.
- Azt gondolná az ember, ha egy produkció "fele" Németországban él és alkot, nem lehet gond a kinti megjelenéssel.
Ángyán: - Nem olyan egyszerû a dolog. Németországban sem elsõsorban a tudáson, hanem a kapcsolatokon múlik az elõbbre lépés. S én ott nem a könnnyûzene világában élek, tehát nem tudok forogni a nekünk fontos körökben. Néhány fellépést biztosan el tudok intézni, de ennél több nem telik tõlem.
- Ha már itt tartunk, elmondhatnád, hogyan keveredtél Németországba, s mit csinálsz ott.
Ángyán: - Elõször 1990-ben mentem el itthonról, Portugáliában egy kamarazenekarban hegedültem. Azután hazajöttem, befejeztem a Zeneakadémiát, s 1992-tõl, már a diplomával a zsebemben, Dortmund környékén élek. Az 56-os magyar menekült zenészek alapította Philharmonica Hungarica tagja vagyok. Még ma is magyar származású az idõközben világhírûvé vált zenekar tagságának kétharmada. Sokat koncertezünk, februárban például amerikai turnéra utazunk. A Philharmonica Hungarica egyébként a hatvanas években a világ három legnagyobb zenekara közé tartozott. Haydn sorozata Grammy-díjat kapott. Érdekesség, hogy Jon Lorddal is készített lemezt, a hetvenes években. Emellett még az Euphonia nevû kvartettben is hegedülök, két erdélyi és egy német sráccal.
- Marad idõd a gitárra?
Ángyán: - Három-négy évig elõ sem vettem a hangszert. Azután persze nem bírtam magammal és újra nekiálltam gyakorolni. Közben felépítettem saját stúdiómat, ami nagyban megkönnyítette a dalírást és a gitározást erre a lemezre.
- Zsolt, te mit csinálsz a Carpathia Project mellett?
Daczi: - A Bikinivel koncertezem. Méghozzá jó sokat. Tavaly nyolcvan élõ fellépésünk volt, idén száz-százhúsz szerepel a tervekben, ami, úgy gondolom, igen szép szám a mai viszonyok mellett. Közben a tavasszal megjelenõ Kalapács József szólóalbum dalain dolgozom. A nóták felét én írom, a többit Béres "Frí" Ferenc és Mirkovics "Zserbó" Gábor hozza. Tagja lettem a Kiru Gotta Humble zenekarnak is. Készül a lemez, csupa saját számmal, hogy ki tudjunk törni a klubok világából.
- Nemrég azt lehetett hallani, hogy te magad - ha még nem is a Carpathia Projecttel - ki tudsz törni itthonról.
Daczi: - Tavaly májusban egy hetet töltöttem Cambridge-ben. Paul Turner, az egykori Dire Straits menedzser hívott, hogy játsszam egy popformáció dalában. (A hangmérnök Kit Woolven volt, aki a Deep Purple-lel és a Black Sabbath-tal is dolgozott!) Paul felesége, Nikki régóta kedveli a Bikinit, innen az ismeretség. Funky-s tánczenére kellett gitároznom. Ez nem olyan nagy dolog, de fontosabb ügyekrõl is szó esett. Turnerék világszámba menõ jótékonysági koncertet terveznek, a nicaraguai esõerdõk megmentésére. A rendezvény fõ dala az elképzeléseik szerint a Temesvári vasárnap lenne, méghozzá Eric Clapton, Mark Knopfler és Jeff Beck elõadásában. Csodásan hangzik, de sajnos jelenleg áll a dolog, szervezési gondok miatt. Ki tudja, lesz-e belõle valami. Jobb, ha nem is álmodozom, már csak azért sem, mert bõven van mit csinálnom.
- Épp ez az: neked és Tominak is bõven van dolga. Mennyire tudjátok komolyan venni a Carpathia Projectet? Lesznek-e például magyar koncertek?
Ángyán: - Mivel évente csak kétszer-háromszor tudok hazajönni, sok itteni bulink biztosan nem lesz. Pedig jó lenne újra magyar közönség elõtt állni.
Daczi: - Félek, hogy olyan sok koncertre nem is lenne igény. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a zene Magyarországon nem vonz tömegeket. Azért persze tartunk lemezbemutatót a tavasz folyamán, s nyáron igyekszünk ott lenni a nagyobb fesztiválokon. Igaz ugyan, hogy sok mást is csinálunk a közös produkción kívül, de a Carpathia Project jóval több hobbinál. Aki meghallgatja a lemezt, azonnal tudni fogja, mennyit jelent nekünk ez a zene.
Megjelent a Zenész magazinban, 2000-ben.




Honlap:

Daczi Zsolt


Dalok az albumról:

Caravan

War


Kapcsolódó cikk:

Daczi Zsolt
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •