Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2004 | Duende

Duende
A dobbantás

Sok meglepetést tartogat a hallgatónak a Duende debütáló albuma, a Fasta Samba. Az elsõ dal alapján azt gondolnánk, kellemes szórakozásban, könnyed kikapcsolódásban lesz részünk, funkys, latinos, jazz-es muzsikával, késõbb azonban csak kapkodjuk a fejünket. Elõbb a szöveg, majd a zene törli képen az embert. Magyarázattal tartozik a zenekar! De elõbb hallgassuk meg Menszátor H. Attila (ének, zeneszerzõ, szövegíró) és társai történetét.

- Hogyan jött létre a Duende?
- Valaha, még a Színmûvészeti Egyetem elõtt a Doors Emlékzenekarban énekeltem - mondja Menszátor H. Attila. - László Boldizsár, a Cotton Club Singers vezetõje találta ki az együttest, a Jim Morrison életérõl szóló színházi elõadáshoz. Amikor felvettek az egyetemre, Benedek Miklós osztályába, felhagytam a zenekarosdival. 2000-ben azonban jött egy telefon, hogy lépjünk fel a Szigeten. Mondtam, hogy már nem létezik a formáció, viszont vannak saját dalaim, ha érdekli a szervezõket a mûsor, két hét alatt összehozok egy bandát. Mivel alig ismertem profi zenészeket, különbözõ szórakozóhelyeken kérdezõsködtem, ismernek-e gitárosokat, dobosokat. Jó néhány telefonszámmal tértem haza, s végül sikerrel jártam, létrejött a Duende. Két hétig igen intenzíven próbáltunk egy régi zsinagógában, gyakran ott is aludtunk. Szép idõszak volt. Igaz, ezután zeneileg igencsak kikezdhetõ koncertet adtunk a Szigeten, de legalább elindult valami.
- Meglepett Attila hívása - veszi át a szót Havas Miklós (basszusgitár). - De amint meghallottam a dalokat, örömmel mondtam igent a felkérésre. A többi zenésszel is ugyanez történt. Megkedveltük a mûsort és egymást is, így lett az alkalmi projektbõl igazi zenekar.
- Az eredeti formációból kik maradtak meg a mai napig?
- Pfeiler Ferenc (dob), valamint mi ketten. Ma Andrási Kata, azaz Nona (ének), Kardos Dániel (gitár) és Lamm Dávid (gitár) alkotja a zenekart. A lemezen több régi tag is közremûködik, például Szávai Viktória (ének), Kakasy Dóri (ének) és a nagyobb koncerteken vendégként ma is velünk tartó Darvas Benedek (billentyûs hangszerek).
- Miért nem hallhattuk a Duende nevet négy éven át?
- Egyrészt sok egyéb elfoglaltságunk volt - válaszol az énekes -, az elsõ énekesnõ, Szávai Viktória szintén színész, a Radnóti Színház tagja, Darvas Benedek pedig a Szkéné Színház zeneszerzõje. Ettõl persze még felléphettünk volna, ha lett volna hol. A demót elvittem a népszerûbb klubokba, valamint lemezkiadókhoz, de mindenhol elutasítottak minket. A klubok azért, mert nincs lemezünk, a kiadók pedig azért, mert nincs mögöttünk közönségbázis. Ördögi kör. Végül a Fészek Klub lett az állandó helyünk, havonta egyszer lépünk fel. S kiadó is került, méghozzá a régi ismerõs, László Boldizsár cége, a Geg Records.
- Elõször csak arról volt szó, hogy három dal felvételét finanszírozzák - teszi hozzá a basszusgitáros. - Boldizsár a Pecsételd meg, a Hasis a hasadon és a Lebutaszõke címû számokban látott fantáziát. Olyan jól sikerültek, hogy nekiláthattunk a teljes albumnak. Illetve három dal, (a Fasta Samba, a Duende és a Zöld) a 2000-ben, a törökbálinti P Stúdióban rögzített demóról került a lemezre. Azt a feelinget ugyanis aligha tudtuk volna újra megteremteni. Mi mindig együtt játszva vesszük fel az alapokat, tehát meghatározó az adott hangulatunk. Egyébként még a Tom-Tom Stúdióban és az Off BEAT Hangstúdióban dolgoztunk, a vezetõ hangmérnök Nyíri Sándor volt, mellette Küronya Miklós, Cserjési András és Nánási Péter munkája hallatszik a felvételeken. Sok közremûködõ zenész segített minket, közülük Kósz Szilveszter, László Boldizsár és Romhányi Áron néhány szám hangszerelõje is volt.
- Fontos nektek, hogy együtt játszva vegyétek fel a dalokat?
- Szerintünk a lemez hangulatának nem kell alapvetõen különbözni a koncertek feelingjétõl. Érzõdik a felvételen, ha egy zenekar együtt játszva veszi fel az alapokat. Nem mondom, hogy nem éltünk a mai technika adta lehetõségekkel, például utólag effekteztük a gitárokat, de nem darabokból raktuk össze a számokat. Egyébként ez a módszer még költségkímélõ is. Nem állt sok pénz a rendelkezésünkre, tíz nap volt a feljátszásra és nyolc a keverésre.
- A koncerteken hogyan szólal meg a Duende?
- Mindig máshogy - mondja Menszátor H. Attila. - Attól függõen, hogy épp milyen felállásban lépünk színpadra. Géprõl semmi nem jön, nem a lemez hangzását akarjuk visszaadni. Billentyûssel és fúvósokkal kibõvítve közelíthetjük, de ha csak az említett alapzenekar játszik, másképp szólnak a dalok. Szeretem, egy zenei témát több oldalról is megközelíthetünk, más és más hangszereléssel. Ez hangulatfüggõ is, ugyanaz a dal megszólalhat meditatív vagy táncra buzdító módon is.
- Zenében és szövegben is meglepetésekkel teli az album. Mi vezet a dalíráskor?
- Komolyan mondom, tisztelem azokat a zenekarokat, amelyek egyfajta és kizárólagos zenei kategóriában gondolkodnak. Így is lehet zseniális dalokat létrehozni. (Bár félõ, hogy egy idõ után önismétlésbe csap át a dolog.) Én másképp állok a zenéhez. Tágítani akarom a határokat. Illetve sokszor épp a határon mozog a Duende. Hogy csak egy példát hozzak: a Lucy címû, lemezre nem került dal pedofil ballada. Extrém a téma, nem szokták megénekelni. Sokan félre is értik, pedig szó nincs arról, hogy az eltévelyedésre buzdítanánk. De nem csak a "kék az ég és zöld a fû" létezik, mint gondolhatnánk a médiában megszólaló számokból. Zenében is hasonló a helyzet, nálunk a latin mellett a jazz és a punk is megfér. Sõt, szívem szerint egészen a kortárs zenéig mennék a poptól.
- Nekem épp ez a sokféleség tetszett meg Attila zenéjében - reagál Havas Miklós. - Egy szál gitáron mutatta a dalokat, de így is minden benne volt, funky, rock és jazz is. S mindezt a szövegei, egyéni látásmódja köti össze. A Duende dalai szólnak valamirõl, nem a sekélyes szórakoztatást célozzák. Tudom, hogy arra is szükség van, de örülök, hogy ilyen produkcióban vehetek részt.
- Sokáig küldetéstudatom volt - szól újra a szerzõ. - Folyton arra gondoltam, hogy a mindent uraló tucat-produkciókat el kell törölni a Föld színérõl. Ma már eszembe nem jutna ilyesmit mondani. Jobb, ha az ember nem pazarolja az energiáját méltatlan dolgokra. Ha helyük van a világban, hát helyük van. Inkább törõdöm a saját produkciónkkal. Azzal, hogy eljusson azokhoz, akik szerethetnék, akiknek mondhatna valamit. De épp itt ütközünk folyton akadályokba. A rendszerváltozással elméletben eltûnt a betiltott zenekar kategóriája. A valóságban viszont úgy tíz ember dönti el, mi szólalhat meg a népszerû tévékben és rádiókban. A klubozás ugye nehéz, a kiadók pedig rettegnek attól, hogy bármi újszerût felvállaljanak. Nem magunkra gondolok, mert nálunk szerencsére már elindult valami, de szomorú, hogy sok tehetséges zenekar még a színpadig sem juthat el.
- Visszatérve a lemezetekhez: több dalban nagy a kontraszt. Például igen kellemes a zene, a szöveg ugyanakkor borzalmakat mesél el.
- Szeretem a kontrasztokat. A Fasta Samba is ilyen, ha csak a zenét hallgatod, nyugodtan "ráfekhetsz" a dallamra, a szöveg viszont egy rémes napról szól. A srác reggel gondtalanul elindul otthonról és estére széthullik az élete. Persze azért a zenébe is belekerültek nyugtalanító momentumok, hogy felkapja a fejét a hallgató. Igen, épp ezt szeretném elérni, hogy felkapják a fejüket az emberek. Hogy rájöjjenek, a világban nem csak fehér és fekete létezik. S hogy a nagy rohanásban is lássák meg, mi történik körülöttük. A legtöbben kizárólag a felszínen mozognak, mivel ezt sugallja nekik szinte minden, a médiával az élen. Pedig érdemes néha lejjebb is tekinteni.
- Színészként milyen érzés zenészek közé keveredni? Milyennek látod ezt a szakmát?
- Nem látok a mélyére. Szinte csak a zenekarom tagjait ismerem. Arra viszont már rájöttem, hogy a színész és a zenész éjszakai élete között egyáltalán nincs különbség... Komolyabban: idõnként bizony zavarban vagyok a zenészek között, mert soha nem tanultam zenét. Ha elviszek egy témát a próbára, fogalmam sincs, milyen akkordokból áll. Tanulatlanságom ugyanakkor talán elõny is, mivel senki nem nevelt sémák használatára. Nálam nem létezik az a láthatatlan kötelék, hogy meg kell felelnem bizonyos szabályoknak és elvárásoknak. Így szabadabban alkothatok.
A zenekar és a színház egyébként most közel kerül egymáshoz. December 21-én a Merlin Színházban lesz a Bangkoki punkok címû darab bemutatója. Én rendezem, s a zenét is én írtam. Az elõadás élõben megszólaló punkzenekarát Lamm Dávid, Havas Miki és Pfeiler Feri alkotja. S ha már a dátumoknál tartunk, a Duende december 16-án a Gödörben lép fel.
- Már csak egy kérdésem van: honnan jött a név?
- Federico Garcia Lorca egyik írásából. A jelentése kísértet, szellem, átvitt értelemben ihlet, spiritusz, ugyanakkor jelölhet egyfajta szellemiséget és az alkotás eksztatikus állapotát is. De talán többet mond róla és a zenekar szándékairól, törekvéseirõl egy történet. Andalúziában minden évben versenyt rendeznek flamenco gitárosoknak, énekeseknek és táncosoknak. Utóbbiak vetélkedésére karjában vitt két férfi egy járni alig tudó, nyolcvanhét éves nénit. Feltették a színpadra. Az öregasszony görnyedt tartásából kiegyenesedett, s egyetlenegyet dobbantott. De úgy, hogy a hatása végigfutott a termen. Megnyerte a versenyt. Mert mindenki megértette, mi volt abban a dobbantásban.
Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.





Hivatalos honlap:

Duende


Dalok az albumról:

Abszint

Fasta Samba

Latin szerenád

Zöld

Duende
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •