Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2003 | Egyszercsak - Mi kell a koncertezéshez?

Egyszercsak - Mi kell a koncertezéshez?
Mi kell a koncertezéshez?

Egyszer csak itt volt az Egyszercsak - gondolhatnánk. Hiszen látszólag a semmibõl tûnt fel a tavalyi év végén a Giret Fruzsina (ének), Szepesi Mátyás (gitár), Mester Miklós (basszusgitár), ifj. Födõ Sándor (billentyû, ütõsök) és Árkosi Péter (dob) alkotta együttes. A valóság ezzel szemben az, hogy már hat éve létezik az Egyszercsak. Azaz közel sem hirtelen jelent meg az elsõ album a Tom-Tom Records kiadásában.

- 1997-ben Matyival és Mikivel a Pénz együttest hallgattuk a John Bullban - meséli Fruzsina, akit a Satöbbiben, valamint több produkció vokalistájaként ismerhettünk meg. - Felvetettem a két ifjú titánnak, hogy csináljunk zenekart. Erre Matyi úgy emlékszik, hogy elment a vécére és mire visszatért, már létezett is az Egyszercsak. De ezután sokáig nem történt semmi. Olyanok voltunk, mint a kamaszok. "Járjunk!" "Jó." Majd ennyiben maradnak...
- Ez azért nem teljesen igaz - veszi át a szót a gitáros. - Hosszú ideig dalokat írtunk és rögzítettünk egy lakótelepi lakásban. Ezekkel a felvételekkel ma már zsarolni lehetne minket... Viszont arra kiváló volt ez az idõszak, hogy összerázódjon a csapat és kialakuljon a stílusunk. Sokáig csak tapogatóztunk. Már a kezdetekkor jellemzõek voltak a nótákra a könnyen megjegyezhetõ dallamok, ám akkor még nem sikerült karakteres hangszerelést tenni hozzájuk.
- Mégis meglepõen késõn léptetek elõ. Miért?
- Mindent magunknak kellett csinálnunk - mondja Fruzsina. - Zenét, szöveget, hangszerelést. Én például nem is tudtam magamról, hogy képes vagyok szöveget írni. Végül persze összeállt a mûsor, következhettek volna a koncertek. Csakhogy idõközben megszûnt a klasszikus klubélet Magyarországon. Már nem volt lehetõség arra, hogy a frissen létrejött zenekar bemutathassa saját dalait a közönségnek. Ma vagy feldolgozásokkal lehet színpadra lépni, vagy csak úgy játszhatod a nótáidat, ha már ismerik az emberek. Tehát ha már van lemezed - illetve ez is kevés, muszáj, hogy szerepeljenek a dalok a médiában. Ami végsõ soron érthetõ: a közönség szórakozni akar, ehhez pedig ismerõs dallamok kellenek.
- Elõször a feldolgozásokkal próbálkoztunk meg - szól újra Matyi. - Csakhogy erre mindenki azt mondta, hogy a sajátjaink sokkal jobban szólalnak meg. Jó, akkor legyen lemez. Ha alulról nem sikerül elindulni, megpróbáljuk felülrõl. 2000-ben ötszámos demót készítettünk, majd nekiláttunk a szokásos kanosszajárásnak.
- Házalás a kiadóknál?
- Pontosan - válaszol Giret Fruzsina. - Osztották az észt, hogy miért nem vagyunk korszerûek. Az a gond, hogy hiába mondod a kiadóknál, hogy ez demó, csak dal és szöveg, a végleges forma még messze van, ennyibõl képtelenek elképzelni, milyen lesz majd. Mit tehettünk, készítettünk egy újabb változatot, már cicomázottabb számokkal. De úgy voltam vele, hogy ez az utolsó kör: ha most sem sikerül, akkor abbahagyom. Már túl voltunk pár héttel a magam megszabta határidõn, amikor Jamie Winchester és Hrutka Robi koncertjén összefutottam Dorozsmai Péterrel. Az egy liter rozé elfogyasztása ellenére is rémlett, hogy õ is kapott demót. Odaléptem hozzá: "Péter, miért nem adod ki a lemezemet?" Kiderült, hogy már megkapta a felvételt, csak még nem volt ideje meghallgatni. Miután ez is megtörtént, abban maradtunk, hogy maxival kezdünk, s ha bejön, következhet az album. Az ördög nem alszik címû számot sokat játszották rádiók és tévék, így augusztusban elkezdhettük a lemezfelvételt.
- Hol dolgoztatok?
- Természetesen a Tom-Tomban, valamint az Ethnic Stúdióban - mondja Szepesi Mátyás. - A produceri munkát Hrutka Róbert végezte, a vokálhangszerelés Jamie Winchesterhez tartozott, a hangmérnök Nyíri Sándor volt. Jamie vokálozott is, rajta kívül Jánky Zsolt (dob) és Andrew J (scratch) közremûködött a felvételen.
- A dalok zenéit és szövegeit is ti ketten jegyzitek. Hogyan készülnek?
- Nincs recept, minden nótának külön története van - magyarázza Fruzsina. - Matyi akár teljesen kész számmal is érkezhet a próbára, hogy ott azután mindegyikünk megkeresse benne a helyét. Az is elõfordult, hogy megtetszett egy verse és én hallottam bele a zenét. A dallam megvolt a fejemben, Matyi gitárt vett a kezébe, én pedig adtam az instrukciókat: fölfelé, lefelé, vidámabban, szomorúbban... Ami a szövegeket illeti, sokan mondják, meg kell nézniük a borítót ahhoz, hogy tudják, melyiket ki írta. Matyi megírta az életemet, volt, hogy utólag mondta el, melyik, korábban elmesélt élményem ihlette az adott szöveget. Egyedül az utolsó dal lóg ki a sorból, az Ajándék ugyanis valóban ajándékba készült, Giret Gábor segítségével. El is kellett kérnünk a tulajdonosától, hogy lemezre kerülhessen.
- Elkészült tehát az album. Mit gondoltok: megfelel az eredeti célnak? Azazhogy sokat szerepeljen a médiában, megteremtve a koncertezés lehetõségét. Vagy netán ma már mások a célok?
- Vékony jégen sétálunk - mondja Matyi. - Magunkkal szemben nagyok az igényeink, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem feltétlenül passzol a média elvárásaihoz. Eklektikus a stílusunk. Alapvetõen rockos beállítottságú az Egyszercsak, ám azért másféle, például jazz-es elemek is megjelennek a dalokban. Utóbbiakat idõnként rendesen irtania kellett Hrutka Robinak... Szerencsére õ nagyon jól tudja, mi kell ma a médiának, mi a trend.
- Mit tesztek, ha igazán bejön a dolog és divatzenekart csinál belõletek a média? Ha már nem is lesz idõtök koncertezni a sok road-show, a sok hakni miatt?
- Ilyen fellépéseket nem vállalunk- feleli Fruzsina. - Ha ez az ára, hogy sztárok legyünk, akkor köszönjük szépen, de nem kérünk belõle. Komolyan azért készítettük el a lemezt, hogy végre koncertezhessünk. S talán megalkudtunk egy-két kérdésben, de úgy gondoljuk, ez még belefér. A felvételkor elgondolkodtunk azon, vajon nem félrevezetõ-e, hogy élõben egészen máshogy szólalunk meg, mint az albumon. Mert nyilván kihasználtuk a Tom-Tom adta lehetõségeket. Van, hogy nyolc sávon szól a vokálom, hogy most más példát ne is említsek. A szemem elõtt a United példája lebegett: a lemezeken slágeres zenét hallasz, élõben viszont jót muzsikálnak. Úgy vélem, megtalálták a kellemes egyensúlyt. Mi is erre törekszünk. Ez nem becsapás.
- Már csak azért sem, mert a koncert nem arról szól, hogy egy az egyben elõadjuk a lemezt - teszi hozzá Matyi. - Már játszottunk néhányszor, s kiderült, hogy ezzel a közönségünk is tisztában van. Egyébként azért sem könnyû a dolgunk, mert ugyan igénybe kell vennünk a rádiók és a tévék segítségét, ám nem biztos, hogy pontosan azokhoz jut el a zenénk, akiknek szántuk. A lemez egésze iránt potenciálisan érdeklõdõk épp nem célcsoportja a kereskedelmi médiának. De azért bízunk abban, hogy mások mellett õk is megismerik a zenénket és a mondanivalónkat.
- Hol léptek fel?
- Leginkább budapesti klubokban. Méghozzá csupa saját számmal, a lemezanyag mellett régebbi és teljesen új nótákkal. Sokáig nem tudtam dalt írni. Abban az idõszakban, amikor házaltunk a felvételekkel. Úgy gondoltam, ezeknél jobbak úgysem jönnének ki belõlem, akkor meg nincs miért erõlködni. De amint megjelent az album, kiszaladt két új dal.
- Fruzsina, még vokálozós korszakodban kérdeztem, miért nem lépsz elõre, ha megvan hozzá a tehetséged és a tudásod. Úgy tûnt, egyáltalán nem akarsz frontemberré válni.
- Nagyon féltem. Aki elöl van, az viszi el a balhét. Fel kell vállalnia magát, meg kell nyílnia idegenek elõtt. De amikor úgy tûnt, hogy vége a Satöbbinek (szerencsére nem így lett, ma is mûködik) és nem is vokáloztam sehol, tehát nagyon úgy tûnt, hogy vége a zenélésnek, meg kellett hoznom a döntést és elõre léptem. A frontemberség nem kizárólag az éneklésrõl szól, meg kellett tanulnom, hogyan kommunikáljak a színpad elõtt álló emberekkel. Nem könnyû, viszont nagyon hálás a feladat. Ha ki tudok nyílni elõttük, õk is megnyílnak és érkezik a szeretetük. Volt miért megtenni azt a néhány métert.
Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.





Hivatalos honlap:

Egyszercsak


Dalok az albumról:

Az ördög nem alszik

Ajándék


Klipek az albumról:

Ahogy nézlek

Az ördög nem alszik

Mondani könnyû
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •