Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2003 | ErdĂ©lyi PĂ©ter - Kimozdulni a gĂ©pek mögĂĽl

Erdélyi Péter - Kimozdulni a gépek mögül
Kimozdulni a gépek mögül

Révész Sándor új albumán minden dal hangszerelõje és zenei rendezõje Erdélyi Péter volt. A jazz világában az ESP zenekar révén ismertté vált billentyûs természetesen muzsikál is a lemezen. Beszélgetésünk témája elsõsorban az új anyag, ezen túl azonban kitérünk Etyi más munkáira is. Például felidézzük a jobb sorsra érdemes, azonban már megszûnt Escape együttes tanulságos történetét.

- Mit éreztél, amikor Révész Sándor megkeresett?
- Elõször le sem esett, hogy ki hív - mondja Erdélyi Péter. - Révész Sándor, rendben van, de biztosan nem az a Révész Sándor... Amikor rájöttem, hogy mégis a rockkorszakot jellemzõ személyiség keres, arra gondoltam, nagy élmény lesz együtt alkotni. Már az elsõ találkozás megerõsített ebben, mert kiderült, hogy sok a közös gondolatunk. Például mindketten a Led Zeppelin zenéjén nõttünk fel, mindketten imádjuk Sting muzsikáját. Szimpatikus volt, hogy igazi, élõ zenekarral akar dolgozni. Örültem, hogy kimozdulhatok a gépek mögül, mert ugye ma az a szokás, hogy a sztároknak otthon, egyedül készítenek lemezt.
- Mi volt a feladatod?
- Nem egyszerûen a hangszerelés. Az album nem valamilyen határozottan kitalált projekt volt, amit le kellett gyártani, hanem folyamatosan alakult. Ez természetesen újabb és újabb feladatokkal párosult, például a zenekar összeállításával. Ami magát a zenét illeti, két, jól elhatárolható részbõl állt a munka. A régi Piramis dalokat úgy kellett felújítani, maivá tenni, hogy közben megõrizzük eredeti erejüket. Sanyi új dalait, zenei ötleteit pedig meg kellett formálnunk.
- Kezdjük az utóbbi részletezésével!
- Sanyi egy szál gitárral érkezett hozzám, eldúdolta a dalt, többnyire kész szöveggel, ezután pedig együtt kezdtünk az alakítgatáshoz. Az ötleteimet jól fogadta, egyszer sem tiltakozott. A hangszerelés alapjában véve egyszemélyes munka, s bizonyos értelemben most is így zajlott, de Sanyi végig ott volt velem. Ha bármit ki akartam próbálni, azonnal hozzáénekelt. Megdöbbentõ élmény volt, hogy akár tíz órán keresztül is hozni tudta ezt, minden egyes mozzanathoz.
- Hogyan nyúltál a régi dalokhoz?
- Radikálisan. Csak a szöveg és a dallamív maradt meg az eredeti változatokból, sõt, az A szerelem országútjain esetében majdnem új dal keletkezett.
- Úgy kezelted a régi számokat, mintha Révész most érkezett volna velük, énekdallammal és szöveggel?
- Nem egészen, mert azért voltak korlátok. Figyelembe kellett vennem a múltat, akármeddig nem lehetett elmenni. Az említett dalnál azért éreztem nagyobb szabadságot, mert kevésbé ismert, mint például az Õszintén akarok élni.
- Az album a Gyere közelebb címû nótával indul. Az elején még az eredeti felvételbõl is hallhatunk részleteket.
- A lemezt felfoghatjuk a régi és az új motívumok szövevényének. Erre utal ez a megoldás. Az egykori felvétel egy az egyben szól, ám az új hangzás meg-megszakítja. Majd berobban a mai változat. Kedvünkre való volt így indítani a dalt és magát a lemezt.
- Érdekes, hogy nekem nem az ugrott ki belõle, hogy mai füllel hallgatva milyen botrányos volt a régi variáció - inkább azt hallottam, hogy más megoldásról van szó. S mindkettõnek megvannak a maga értékei.
- Nem volt, nem lehetett célunk az, hogy botrányosnak minõsítsük a régi dalt, a régi felvételt. A legnagyobb tisztelettel gondolok a Piramisra. Nagy élmény volt Závodi Janó vendégeskedése is. Rocktörténeti legendákkal dolgozhattam együtt. Ez a megoldás inkább azt mutatja meg, hogy mennyit változott a technika, ma mennyivel nyitottabban tud szólni a felvétel.
- Arról beszélsz, hogy maivá kellett tenned a régi számokat. A Játék az ördöggel új változata viszont a Piramisnál is korosabb bandát idéz. A Led Zeppelint.
- Szándékos az utalás. Meghallgattam az eredeti nótát, s gondolkodtam, hogy mivel lehetne feldobni az adott harmóniavázat. Ahogy mondani szokták: hogy milyen köntösbe öltöztessem. A sok ötlet közül végül az tûnt a legjobbnak, amelyben egy Zepp basszusmenetet használtunk. Sipeki Pipi ötlete volt, hogy az elejére gitáron bejátszik még egy tipikus motívumot. A számot hallgatva nekem nem tûnik kopírozásnak, mi legalábbis tisztelgésnek szántuk.
- El is jutottunk odáig, hogy a többi zenész mit tett az anyaghoz. Igaz is, miért épp õket választottad?
- Sanyi mindenképpen fiatalokkal akart dolgozni, viszont nem tudta, kik jöhetnének szóba. Kapta a tanácsokat innen-onnan, ám amikor tapasztalta, hogy jól mûködik velem a dolog, rám bízta a feladatot. Én pedig természetesen olyan embereket választottam, akiket jól ismertem, akikkel sokat dolgoztam együtt. Ha tíz éves csöndbõl áll fel egy rocklegenda, nem lehet kockáztatni.
- Mekkora szerephez jutottak a társak?
- A hangszerelõ elõtt két út áll. Vagy mindent megkomponál, hangról-hangra, vagy a fõ vonulatokon kívül szabadságot ad a zenészeknek. Ez esetben a második megoldást választottam, egyebek mellett azért, mert jól ismerem a társakat. Erõs karakterû, kiváló muzsikusokról van szó, akiknek van elképzelésük arról, hogyan oldják meg a feladatukat. Számtalan példát sorolhatnék, milyen apró ötletekkel tették jobbá a dalokat. Már a felvétel elõtti próbákon sokat tettek a zenéhez.
- Kik õk?
- Gyenge Lajos dobolt. Nagy szükség volt a képzelõerejére a felvételkor, hiszen a mankóbillentyûn kívül csak a próbák emléke állt a rendelkezésére. Mégis maradéktalanul megoldotta a feladatot. Studniczky László basszusozott. Aki ismeri õt, tudja, milyen virtuóz muzsikus. Ezúttal az egyszerû kíséret volt a feladata, ami csak a laikusnak tûnhet rutinmunkának, ugyanis az ilyen szintû technikával rendelkezõ emberrel könnyen elszaladhat a ló. Õ mégis képes volt végig alázattal játszani. Méghozzá úgy, hogy az ezerhangos szólók energiái feszültek a legegyszerûbb megoldásokban is. Sipeki Pipirõl újat nem tudok mondani, ezúttal is kiváló teljesítményt nyújtott, valamint rengeteg ötlettel állt elõ. Viszont volt még egy gitárosunk, a vokál területén is otthon lévõ Kálmán Tamás. Még sosem dolgoztam vele, ezért õ volt a kérdéses pont, de kiderült, hogy megütöttük a fõnyereményt. Pipivel remekül kiegészítették egymást, ráadásul a szinte önálló életet élõ vokálok nagy részét õ találta ki.
S ha már a kollégáknál tartunk, hadd beszéljek a közremûködõ zenészekrõl is. Fekete Kovács Kornél gyönyörû trombitaszólóval állt elõ, Dés András több dalt is színesebbé tett ütõhangszereivel, Bodza Andrea és Lukács László énekhangja szélesítette, vastagította a hangzást, az RTQ vonósnégyes Bujtor Balázs vezetésével új színt hozott egy nótába, Závodi Janót pedig már említettem.
A hangmérnök, Nyíri Sándor dicséretébe inkább nem kezdek bele, az összes jót úgysem tudnám elmondani róla. Rugalmas gondolkodású és nagy munkabírású szakember - ennyi azért kikívánkozik belõlem.
- Min dolgozol mostanában?
- Idõm nagy részében rendezvényekhez, tévé- és rádiómûsorokhoz, reklámokhoz készítek zenét. A kívülálló számára ez talán iparos munkának tûnik, mint ahogy a reklámzene valóban nem az önmegvalósítás területe, ám a rendezvények, ahol szimfonikus zenekarral és operaénekesnõvel is dolgoztam, szép emlékekkel és nagy zenei élményekkel gyarapítottak.
- Mi van a zenekaroddal?
- Az ESP két éve jelentkezett lemezzel, azóta semmit nem csináltunk. Mindenkinek sok az egyéb dolga, de jövõre felélesztjük az együttest.
- A Zenészben pár éve arról beszéltél, hogy a Meseautó címû filmben megismert Escape együttesnek lehet esélye a befutásra. Mire megjelent a cikk, már vége is lett a zenekarnak. Hogyan csengett le benned ez a történet?
- Rengeteget tanultam belõle. Leginkább azt, hogy mivel érdemes és mivel nem érdemes foglalkozni az életben. Csúnyán átvertek minket. Indult a zenekar, a filmtõl teljesen függetlenül, azután megkerestek minket, hogy használnák a dalainkat. Belementünk, mert valahogyan érvényesülni kellett, s úgy gondoltuk, ettõl menni fog a dolog, de tényleg szinte minden rosszul sült el. Nem részletezem, mert az egykori cikkben már elmondtuk, mik nem stimmeltek. A lényeg az, hogy olyan közegbe kerültünk, ahol már nem mi, hanem kívülállók irányítottak. Ezt többé nem akarom átélni.
- Soha többé popzenekar?
- Az Escape sem volt igazán az. Sosem igyekeztem ebbe az irányba menni. Ha már a megélhetésrõl van szó, inkább vállalom azokat a munkákat, amelyek zenei élményeket tartogatnak nekem. Ugyanakkor cseppet sem bánom, ha egy dalom éppenséggel populárisra sikeredik. Nem ez a cél, de nyilván örömteli, ha több emberhez jut el a zeném.
- Mi lesz a Révész-féle zenekarral?
- Valóban zenekarról van szó. Azaz nem érezzük magunkat session muzsikusnak a produkcióban. Szó van tavaszi turnéról, de egyelõre még nem tudjuk, ki hogyan ér rá. Abban biztos vagyok, hogy a zene akkor szólalna meg igazán jól, akkor hozná a lemez keltette érzéseket, ha ez a társaság játszana a koncerteken. A próbák és a stúdiózás alatt zenekarrá értünk. Amikor együtt játszottuk a nótákat, elementárisan, még több erõvel és energiával szólaltak meg. Jó lenne ezt koncerteken is megmutatni.
Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.




Az ESP honlapja:

ESP Group


KapcsolĂłdĂł cikk:

Révész Sándor
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •