Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2005 | Hard - Amit szeretnek Ă©s tudnak

Hard - Amit szeretnek Ă©s tudnak
Amit szeretnek Ă©s tudnak

Kalapács József (ének), Mirkovics „Zserbó” Gábor (basszusgitár), Csillik Zsolt (gitár), Váry Zoltán (dob) és Béres „Frí” Ferenc (billentyûs hangszerek) alkotja a Hard együttest. Igen kifejezõ a banda neve, rögtön tudjuk, milyen zenét hallunk az Égi jel címû albumról. Természetesen hard rockot. Az egykor tömegeket megmozdító stílus az utóbbi évtizedekben némiképp a háttérbe szorult – a kereskedelmi médiában szinte egyáltalán nem hallható, koncerteken viszont továbbra is nagy a közönsége.

- Bevallom, félve tettem be a lemezt. Aggódtam, hogy fáradt, öreges zenét hallok majd. S igaz ugyan, hogy nem újítottátok meg a stílust, de jól esett a felszabadult, görcsmentes muzsikálást hallgatni.
Kalapács: - Korábbi együtteseinkben rendszerint kitaposott ösvényen kellett haladnunk, magunkat skatulyáztuk be. Ezúttal nincs bennünk megfelelni akarás. Valóban felszabadultan játsszuk azt a muzsikát, amin felnõttünk, amit szeretünk és amit igazán tudunk.
Örömzenélésrõl van szó. S tényleg nem keresünk új utakat a hard rockban, bár természetesen újszerûnek hat a hangzás, hiszen 2005-ben vettük fel a lemezt.
- Hogyan jött létre a Hard?
Kalapács: - Zserbó folyton hozta megmutatni a dalait, tetszettek, még ajánlottam is neki énekeseket… Azután egyszer csak zenekar lett belõlünk. Lényegében véletlenül.
Zserbó: - Írtam számokat, mutogattam is, de nem volt különösebb szándékom velük Tavaly mégis belecsaptunk a dologba, egy próbára eljöttek a Metal Hammer vezetõi, s azt mondták, készítsünk demót. Amikor meghallgatták, csak annyit mondtak, hogy „Hûha!” és kértek még pár számot a maxihoz. Akkor még négyen voltunk, régi zenésztársam a Fixbõl, Csillik Zsolt, valamint Váry Zoli, akit épp Zsolt ajánlott be. Illetve billentyûs hangszereken a Bikini-tag Makovics Dénes segített be. A kislemez májusi megjelenése után csatlakozott hozzánk, szintén az egykori Fixbõl, Béres Ferenc.
- Meglepõ sikere volt a maxinak.
Zserbó: - Nyolc hétig vezette a MAHASZ kislemez listáját! A megjelenés után öt hónappal is a harmadik helyen tanyázott. Ez minket is meglepett.
Kalapács: - Nem is rossz egy „kezdõ” zenekartól, ugye?
- Mit gondoltok, minek köszönhetõ ez az eredmény?
Zserbó: - Tényleg nem tudjuk! Sokan a közönségbõl és például még koncertszervezõk is úgy dicsérik a dalainkat, mintha valami újat csináltunk volna, mintha ilyen zenét eddig még nem hallottak volna.
- Talán csak mostanában nem hallottak. Illetve újat nem hallhattak. A régi hard rock bandák – tisztelet a kevés kivételnek – több évtizedes slágereikbõl élnek, az újonnan alakultak pedig ugyanezeket a dalokat tûzik mûsorukra.
Kalapács: - Sokak szerint ûrt töltünk be a zenénkkel. Talán tényleg így van. S ebben a dalok mondanivalójának is szerepe lehet. Nem azért mondom, mert Ambrus Gáborral ketten írtuk a szövegeket. A hetvenes és a nyolcvanas években még szóltak valamirõl a hard rock nóták, késõbb már csak elvétve, a szöveg veszített a fontosságából. Úgy érzem, a mi dalainkkal képes lehet azonosulni a hallgató.
- A lemezt hallgatva nekem is a hard rock „hõskora” jutott az eszembe. Sõt, mintha szándékosan idéznétek a korszak legnagyobbjait. Nem a konkrét hangok, hanem a hangulat szintjén.
Zserbó: - Ez ugyan nem volt szándékos, de többen mondták, hogy egyes dalokon érzik a régi P. Box vagy a régi Edda hatását. Az biztos, hogy nem így írtuk a számokat. Sem Csillik Zsolt, sem Frí, sem én, mert mi hárman jegyezzük a dalok zenéit.
- Hol vettétek fel a lemezt és milyen koncepcióval? Mennyire törekedtetek az egykori hangzások felelevenítésére?
Zserbó: - Az Audioplanet Stúdióban dolgoztunk. Nyilván nem ez a legjobb, mármint a technikai lehetõségeket tekintve, de a kiváló fülû hangmérnök, Jaya Hari Das miatt rá esett a választásunk. A cél a korszerû megszólalás volt, de a hard rock hagyományos hangszereit és eszközeit használtuk. Fontos volt a billentyû esetében, hogy zongora és Hammond szóljon, nem pedig modernebb hangszínek. Csillik Zsolt Gibson Les Paul Custom és Fender Stratocaster gitárja Crate Stealth GT-50-en, Marshall JCM-800 fejekkel szólalt meg, az én Fender Precisionom hangja pedig szintén csöves erõsítõ, Ampeg SVT-II PRO segítségével került a lemezre.
Kalapács: - Ezt szeretjük hallani. Olyan hangszereket és hangzásokat használtunk, amik közel állnak hozzánk. A hangszerelés egyébként közös munka volt, ettõl egységes a háromszerzõs lemez. Ugyanakkor sokszínû is, mivel változatosak a dalok a stíluson belül.
Zserbó: - Ami nem kizárólag annak köszönhetõ, hogy többen írtuk a számokat. Egy szerzõ dalaira is jellemzõ a változatosság. Itt nem szerepel töltelékszám, mivel sok év alatt gyûlt az ihlet a nóták megírásához.
- Az ének is változatos. Néhány szám felidézte bennem az Omen elsõ demóját, ott Kalapács igazán hard rockosan énekelt.
Kalapács: - A Hajsza a tûzzel énektémájára gondolsz? Végül nem a széles értelemben vett rock felé mentünk, bár rajtam kívül a szövegíró Horváth Attila is ezt javasolta. Az a dal, ha belegondolok, be is férne a Hard mûsorába. Egyébként a rockoperákban is hasonlóan énekelek, ott sem a „visítós-repesztõs” hangra van szükség.
Zserbó: - Ebben a zenében Józsi jobban ki tud nyílni, van tere az éneknek.
- Tényleg, mi van a Hard mûsorán? Mit játszotok a lemezanyagon kívül? Pokolgépet, Oment, netán Eddát, Fixet is, ha már játszottatok ezekben a zenekarokban?
Kalapács: - Volt ilyen felvetés, de úgy, hogy a régi dalokat a Hard stílusában dolgozzuk fel. Ezt egyelõre elvetettük, de még elõvehetjük. Egyelõre bõven van új ötletünk.
Zserbó: - Illetve, hogy teljes legyen a koncertprogram, az 1996-ban készült Kalapács szólólemez dalaiból válogatunk. Azt ugyanis hárman készítettük, Csillag Endrével, a Bikini mai gitárosával. Õ lesz a vendégünk a lemezbemutató koncerten, január 21-én, a Wigwam Rock Klubban. (Elõttünk a Cherokee és a Polgá-Rock lép színpadra.) Csillag a lemezen is játszik egy dalban, rajta kívül Szekeres András (Junkies) és Dobosi István (Philadelphia) közremûködött a felvételen, mindketten annyira jók voltak, hogy inkább énekeltek, mint vokáloztak.
- Ha jól értettem, pusztán kedvtelésbõl hoztátok létre a bandát. A váratlan siker változtat a koncepción?
Zserbó: - Nagy terveink továbbra sincsenek. Jövõre nyilván többek fogunk koncertezni, hiszen idén lekéstünk a nagy fesztiválokról. De amúgy csak tesszük a dolgunkat. Ahogy mondtad, görcs nélkül, felszabadultan. Ez a szép az egészben: úgy kapjuk a dicséretet, az elismerést, hogy közben valójában nem csinálunk mást, csak azt, amit tudunk.
Megjelent a Zenész magazinban, 2005-ben.





Hivatalos honlap:

Hard


Dalrészletek az albumról:

Égi jel

RepĂĽlj

Éj, szabadíts fel

Halálkanyar

Sóhaj az ég felé


Klipek:

Égni kell

KĂ©t szĂ­v


KapcsolĂłdĂł cikk:

Hard - Az elsõ két év
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •