Kánaán - Ösztönzenészek

Ösztönzenészek

Kálmán Tamás (dalok, szövegek, ének, gitár) és Nagy Zoltán (hangszerelés, billentyûs hangszerek, programozás) kettõse két évvel ezelõtt megnyerte az LGT Fesztivál tehetségkutatóját. Kánaán néven, Találj rám címmel még abban az évben albumot jelentettek meg, a NarRator Records kiadónál. Azóta nemigen hallottunk róluk, ám most újra feltûntek, hamarosan elkészítik második lemezüket.

- Hogyan találtatok egymásra?

Tamás: - Közös baráti társaságunk hozott össze minket. Tudták, hogy mindketten zenélünk, hobbiszinten. Úgy gondolták, kisülhet valami a találkozásból. Szinte azonnal dalokat kezdtünk írni. Nem azzal a szándékkal, hogy lemezünk legyen, sztárokká váljunk - az önkifejezésrõl, az önmegvalósításról szólt közös muzsikálásunk.

- Ki mit csinált addig?

Zoli: - Miután elvégeztem az állami zeneiskolát, színjátszó stúdiónak gyártottam alapokat musicalek-hez, esetenként zenét is írtam. Közben kis stúdióm jött létre, kialakult a hangszerparkom. Azaz készen álltam a komolyabb feladatokra.

Tamás: - Szintén zeneiskolába jártam. Csellóztam - énekelni és gitározni sosem tanultam. Úgy gondolom, mindkettõnkre az ösztönös zenélés a jellemzõ. Amúgy a klasszikus zene továbbra is az életem része, az Ars Nova kórus tagja vagyok.

- Milyen zenék álltak és állnak közel hozzátok?

Tamás: - Zenei téren mindenevõ vagyok. Szüleim révén "oldtimer" muzsikák hatottak rám, közülük is leginkább a Beatles dalai. Mindig is a dallamos, harmóniagazdag zene állt közel hozzám.

Zoli: - Minden mûfajban és stílusban a jó zenét szeretem. Ha feltétlenül ki kell emelni egyetlen mûvészt, akkor Sting nevét említem. Különösen hangszerelésének precizitása és zeneisége fog meg.

- Mi a helyzet az LGT-vel?

Tamás: - Tudom, most csupa jót kéne mondani, de én sosem ismertem olyan nagyon. Mindig is külföldi zenéket hallgattam inkább, a magyar elõadóktól csak egy-egy nótát szerettem.

Zoli: - Ha Presseren keresztül közelítek, akkor azt mondom, hozzám közel áll az LGT zenéje. Presser Gábor harmóniavilágát és játékstílusát mindig is kedveltem.

- Ugyanakkor ez a tehetségkutató tette ismertté a neveteket.

Zoli: - Nagy lökést adott a gyõzelem. Amit egyébként a zsûri szerint nem is annyira a Gondolj rám feldolgozásával, hanem saját dalunkkal, a Randevúval értünk el.

Tamás: - Ideje volt, hogy történjen velünk valami. 1997-ben találkoztunk, ám két év is eltelt, mire kiálltunk a közönség elé. Elkészült a lemezanyagunk, "házalni" kezdtünk a kiadóknál, s egy nagy cég fantáziát látott bennünk. Elsõ lépésben csak maxiban gondolkodtak, hónapokig várakozólistán voltunk.

Zoli: - Zenei producert akartak mellénk rendelni. Nekünk ez nagyon nem tetszett. Végül semmi nem lett a dologból.

Tamás: - Ez a produkció túl személyes ahhoz, hogy egy idegen szóljon bele. Nem is bánjuk, hogy nem ezen az úton indultunk el, mert könnyen felõrölhettek volna minket a popbiznisz fogaskerekei.

- Jobban érzitek magatokat a kis kiadónál?

Zoli: - Tóth Csaba, a NarRator vezetõje éppúgy hobbiból, barátságból kezdte a lemezkiadást, mint mi a zenélést. Nem véletlen a névválasztás: tudja, hogy közvetítõ szerepe van.

Tamás: - Így azután mi megélhettük, ami kevés zenésznek adatik meg: azt csinálhattunk az elsõ lemezünk készítésénél, amit akartunk. Az album minden pozitívuma és esetleges negatívuma a miénk, az anyagot teljes egészében vállalni tudjuk.

- Mit adott még nektek a tehetségkutató elsõ helye?

Tamás: - Önbizalmat. A sikeres kezdés élményét.

Zoli: - Más síkra került át az egész, amit csinálunk. Azóta meg kell tudnunk állni a helyünket a zenénkkel, nem csak a barátaink elõtt, hanem a külvilágban is.

- Közben két év telt el. Mi történt veletek? Nemigen lehet hallani koncertjeitekrõl.

Zoli: - Egy kezeden megszámolhatod, hányszor léptünk fel az utóbbi két évben... Ezen most mindenképp változtatni akarunk. Pedig van zenekarunk, Dráb Károly basszusgitáron, ifjabb Födõ Sándor ütõhangszeren játszik ebben a kamaraformációban. Szeretnénk úgy elkészíteni az alapokat, hogy ketten is tudjunk koncertezni. Ez természetesen nem play-back lenne, élõben szólna a gitár és a billentyû, no meg az ének. Így még több lehetõségünk lenne játszani.

Tamás: - A lemez címe, hogy Találj rám, nagyon igaz ránk. Mindig kívülrõl vártuk a segítséget. A végén persze kiderült, hogy csak mi segíthetünk magunkon. A koncertezést egyébként azért sem erõltettük, mert számunkra a muzsikálás nem a megélhetésrõl, hanem az üzenetrõl szól. Azaz nem akarunk minden este pubokban játszani, pár ezer forintért. Az idõnkbe sem férne bele, mivel mindketten iskolába járunk. Zoli az IBS-ben közgazdásznak, én az Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolán építésznek tanulok.

- Még mindig hobbi lenne a zenélés?

Zoli: - Kezd elõrelépni. Nagy dilemma, hogy mit válasszunk, de egyre inkább a zene felé hajlunk.

Tamás: - Zenei berkekbõl szinte csak rosszat hallunk a muzsikuslétrõl. De ez sem riaszt vissza minket, sõt inkább arra ösztönöz, hogy megtaláljuk a számunkra ideális utat.

- Habár két éve jelent meg a lemezetek, azért beszélhetnétek arról, hogyan készült. Úgy tûnik, remekül kiegészítitek egymást. Van szerzõ és van hangszerelõ. Gitáros és billentyûs. Szövegíró és programozó.

Tamás: - Otthon, gitáron írom meg a dalt, valamint hozzá a szöveget. Ezután átviszem Zolihoz, s a házi stúdiójában együtt öntjük végleges formába. Valóban jól kiegészítjük egymást, másokra elsõ körben nincs is szükségünk.

Zoli: - A másodikban viszont annál inkább. A lemezt a Tom-Tom Stúdióban vettük fel, Reményi László hangmérnökkel. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Szívügye volt az album, talán a mássága miatt. A kristálytiszta, gyönyörû hangzás létrejötte az õ érdeme.

Tamás: - A lemezen játszó zenészek is sokat tettek a dalokhoz. Hadd soroljam fel a nevüket: Fekete Kovács Kornél, ifjabb Födõ Sándor, Frey György, Sipeki Zoltán, Gyenge Lajos, Elek István, Schreck Ferenc, Csizmadia Gábor, Balássy Betty és Czerovszky Henriett közremûködött a felvételen. Mindegyikükrõl elmondhatjuk, hogy ráéreztek a dalok hangulatára. Zenei alázatuk elismerésre méltó: akár kimondottan egyszerûen, akár elõre megírtan "kacifántosan" kellett játszaniuk, épp azt hozták, amit vártunk tõlük. Nem akarták megvalósítani magukat, mivel tudták, hogy nem errõl szól a dolog.

- Mi az a másság a zenétekben, amit Zoli említett?

Zoli: - Tamás dalai messzirõl felismerhetõek. Markáns és egyéni hang jellemzõ rájuk. Egyrészt ezt értem másság alatt, másrészt pedig szándékosan nem éltünk a mai pop tipikus eszközeivel. Az album nem a poppiacra készült. Valóban önmegvalósításról van szó.

- Két LGT nóta is lemezre került. Kötelezõ volt? Egyébként nem lógnak ki a sorból, illenek a többi dal közé.

Zoli: - Nem volt kötelezõ a versenyre feldolgozott dalokat is felvenni. Mi döntöttünk mellettük. A Gondolj rám mellett az �ldd meg a dalt címû számot készítettük el a tehetségkutatóra, bár élõben csak az elõbbit adtuk elõ, ami az eredeti verziókhoz képest nagyon megváltozott, a tempóhoz, a hangszereléshez, sõt egyes helyeken a harmóniákhoz is hozzányúltunk. Ezért is passzolhatnak a lemez anyagához, no és persze eleve hozzánk közel álló dalokat választottunk.

- Mi következik most?

Tamás: - A második album. Érettebb produkció lesz, mint az elsõ volt, már csak az idõközben eltelt két év miatt is.

Zoli: - Minden, eddig szerzett tapasztalatunk benne lesz. Tamás is idõsebb lett, most már nem a tinédzserként írott szerelmes dalai határozzák meg a lemez hangulatát. Ugyanannál a kiadónál és minden bizonnyal ugyanabban a stúdióban készül el az album. A megjelenés idõpontja még bizonytalan, de még ebben az évben szeretnénk sort keríteni rá.

- Egyelõre csak ennyit tudtok mondani, hogy érettebb lesz?

Zoli: - Az alapkoncepció nem változik: továbbra is a dalokból indulunk ki, nem groove-okból vagy hangszínekbõl. Ugyanakkor hangvételben és hangszerelésben is igyekszünk modernebbek lenni. Ügyelve arra, hogy túl modernek azért ne legyünk, azaz a zeneiség ne essen a technika áldozatául.

- Tamás neve idõnként más produkciókban is feltûnik. Decemberi számunkban Révész Sándor lemeze kapcsán maga az énekes, valamint a zenei rendezõ Erdélyi Péter egyaránt arról beszélt, hogy megütötték veled a fõnyereményt.

Tamás: - Nagyon jó volt ezt olvasni. Óriási kihívás volt a produkcióban szerepelni. Jó dalok, jó csapat - mit kívánhat még az ember? Nagyon sokat tanultam ebbõl a munkából. Egyébként más produkciókban is részt veszek: nemrégiben a Fiesta élõ turnéján vokáloztam, ott vagyok az igazán modern zenét játszó ZooHacker formációban, valamint buli zenekarokban is, mint a Circus Maximus és a Nerobol.

- Zoli?

Zoli: - Én a fennmaradó idõt focizással töltöm, kispályás bajnokságokon indulunk a csapattal. Már felmerült, hogy másokkal is zenélhetnék, de mindig nemet mondtam. Engem leginkább Tamás harmóniavilága inspirál. Ráadásul végtelenül maximalista vagyok, igazán jól csak egyetlen produkcióval tudok foglalkozni, felõrölne, ha egyszerre több zenében kellene jelen lennem.

- Nos, akkor nekünk nincs más dolgunk, mint várni a Kánaán második albumát.

Tamás: - Ránk viszont jóval több tennivaló vár. Új korszak kezdõdik az életünkben, az eddiginél komolyabban fogjuk venni a zenekarral kapcsolatos teendõinket. Most például országos médiaturnét tervezünk. Mire ezek a sorok megjelennek, már üzemelni fog a honlapunk. A második albumon angolul is fogok énekelni, s kiegészítve néhány korábbi dal angol változatával, kapcsolataink segítségével igyekszünk más országokba is eljutni. Lehet, hogy kevés a tapasztalatunk, de annyi már kiderült számunkra, hogy itthon gyakorta "kispályás" módon zajlanak a "nagypályásnak" tûnõ zenei produkciók is. Sokszor egyetlen emberen áll vagy bukik egy produkció sorsa. Ezt másképp nem lehet kikerülni, csak úgy, ha nyitunk a külföld felé.

Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.

Kálmán Tamás

Nagy Zoltán

Hivatalos honlap:

Kánaán

Kánaán dalok:

RandevĂş

Sziget

Egyedül jöttem

Talán