Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2001 | Kiss Forever Band - A hobbibanda albuma

Kiss Forever Band - A hobbibanda albuma
A hobbibanda albuma

Öt évvel ezelõtt négy ismert muzsikus hobbizenekart hozott létre. Váry "Starchild" Marci, Maróthy "Space Ace" Zoltán, Pocky "Demon" és Tobola "Catman" Csaba a nagy kedvenc, a Kiss együttes dalait játssza azóta is, évrõl-évre több koncerten, jó ideje már külföldön is. Április végén pedig megjelenik a Kiss Forever Band elsõ albuma, a Nephilim Records kiadásában.

- Furcsa, hogy hobbizenekar lemezt készít.
- Talán épp azért tesszük, mert soha nem gondoltunk arra, hogy albumunk legyen - mondja Space Ace. - Mindössze azért csináltuk meg a bandát, hogy kedvünkre játszhassunk Kiss-dalokat. Eszünkbe nem jutott volna, hogy elmenjünk egy multihoz, lemezért kuncsorogni. Nem volt kötelezõ albumot készítenünk, ez a zenekar nem ezért létezik. Végül Marci szerencsés találkozása a Nephilim vezetõjével mégis ide vezetett.
- A Kiss összes fellelhetõ felvétele megvan nekem, mi több, jónéhány Kiss tribute album is sorakozik a polcokon - folytatja Starchild. - Utóbbiak többsége egyáltalán nem tetszik. Rossz átiratok, vagy gyengén eljátszott dalok szerepelnek rajtuk. Sokak szerint mi jól interpretáljuk a nótákat, ezért talán volt miért megcsinálnunk az albumot. A Nephilimnél elég volt megmutatnom egy videókazettát az elõadásunkról, s máris kezdõdhetett a felvétel. Tudjuk, nem ez a lemez lesz az évszázad üzlete, de sok Kiss-rajongót biztosan érdekelni fog, s talán azokat is, akik szerettek minket korábbi zenekarainkban, az Ossianban, a Sing Singben, a Machine Mouse-ban. Ráadásul Németországban is megjelenik az album, azaz van esély rá, hogy nem csak viszi a pénzt, hanem hozza is.
- Milyen számok kerültek a lemezre?
- Már az elsõ koncertek elõtt is nagy gondban voltunk, melyik legyen az a tizenhat-tizennyolc dal a közel kétszázból, ami eljátszhatnánk. Itt ugye még kevesebbrõl volt szó, tehát nehéz volt a választás. A legnagyobb slágereket persze nem hagyhattuk ki, mellettük pedig olyan darabok szerepelnek, amelyek a legközelebb állnak hozzánk. A végül lemezre került tizenkét dal 1973 és 1992 között íródott, azaz szinte teljesen átfogja a Kiss pályafutását.
- Egy az egyben játsszátok a számokat?
- A tribute bandák célja elméletben a lehetõ leghûségesebb elõadásmód. Ennek igyekeztünk megfelelni, de azért saját magunkat sem felejtettük ki a dologból. A Domino címû dalt átdolgoztuk, latin gitáros felfogásban szólal meg. A többi szám lényegében az eredeti maradt, leszámítva az I Was Made For Loving You-t, aminek két változata szerepel az albumon. Az eredeti, valamint a hangmérnök, Rozgonyi Péter készítette remix. A nóta eleve diszkósláger volt, ez a variácó pedig olyan lett, hogy ma is lehessen rá táncolni.
Még egy track van az albumon, s ez nem kötõdik a Kisshez. Régi jó barátunk, a Panama egykori gitárosa, Szeghalmi László kért fel minket, hogy írjunk himnuszt a gyorsulási versenyekhez. Az egyperces, instrumentális dalt Zoli szerezte, s ez is rákerült a lemezre. Leginkább üzleti okokból. Így a versenyeken is árulják az albumot, s hirdetik is.
- Visszatérve arra, hogy mennyire játszottuk egy az egyben a számokat, szerintem nem csak ez dönt - magyarázza Space Ace. - Mert lehet, hogy a hangok ugyanazok, de mivel a mi kezünk alól kerülnek ki, mindenképpen benne leszünk mi is. Ráadásul nem minden esetben ragaszkodtunk az eredeti változatokhoz. Ha például a gitárszólókat nézzük, nyolcvan százalékban azt játszottam, amit Frehley, a maradékot viszont én tettem hozzá.
- Mások dalait játszó bandákkal elõfordul, hogy néhány év alatt jelentõsen átalakulnak a nóták. Ha ilyenkor elõveszik az eredeti felvételeket, õk maguk is meglepõdnek. Ti meghallgattátok a Kiss-lemezeket stúdiózás elõtt?
- Sõt, még közben is. Hogy például megcsináltuk-e az összes vokálszólamot, vagy kimaradt-e egy-kettõ. Bár olyan is elõfordult, hogy mi tettünk a Shock Me címû számhoz egy továbbit. Amit a dalok átalakulásáról mondasz, az velünk is megtörtént. A lemezkészítéskor persze igyekeztünk visszatérni az eredeti változatokhoz. Csakhogy nem minden esetben sikerült. Az egyik dalt a Kiss-féle tempóban kezdtük felvenni, de valahogy nem akart összeállni. Visszatértünk a saját, koncerteken kialakult és megszokott tempónkhoz, s így már sínen volt az ügy.
- Az is kérdés persze, hogy mit nevezünk eredetinek - szól újra Starchild. - Mert a Kiss-dalok több változatban is léteznek. Pocky a feléneklés elõtt a Calling Dr. Love mindenféle koncertfelvételét meghallgatta, s ezekbõl kombinálta össze az õ variációját. Ilyen csúnya Kiss-fanatikusok vagyunk...
- Az éneklésnél mennyire törekedtetek arra, hogy Stanley, Simmons, Frehley, Criss hangján szólaljatok meg? S tudott-e segíteni ebben a stúdiótechnika?
- Abban biztos voltam, hogy a dalok hangszeres részét vissza tudjuk adni - mondja Space Ace. - Az énekhangokkal azonban más a helyzet. A fejemben az szólt, ahogyan Frehley énekel, a torkomból viszont nem ez jött, hiszen van saját hangom. Mindenesetre azon voltam, hogy idézzem Ace hangját. Nem énekelhettem úgy, mint egy Fahrenheit-felvételen, abból nem sok jó sült volna ki.
- Szerintem meg tudta oldani a feladatot - értékel Starchild. - Érdemes meghallgatni a 2000 Mant, abban nagyon Frehley-s az ének. Pocky pedig eleve nagyon jól adja elõ a Simmons-féle világot, koncerteken is hitelesen jeleníti meg. Ami a technikát illeti, nem találtunk olyan gombot a pulton, amitõl a hangom Stanley-szerûvé vált volna... Most épp a keverés elõtt vagyunk, tehát egyelõre nem tudom, milyen eszközökkel tehetjük még hitelesebbé az énekszólamokat. A Tom Tom szerencsére nagyon jól felszerelt stúdió, lesz mibõl válogatnunk. A felvételnél annyit tudtunk tenni, hogy igyekeztünk a Kissre jellemzõ megoldásokkal élni. Stanley például majdnem minden versszakot duplán énekel fel, ezért én is így tettem. Simmons hangján specális effektek szoktak lenni, s mivel nagyjából tudjuk, melyek ezek, keverésnél használni is fogjuk õket.
Az éneklésnél egyébként nem csak a hangok tisztaságára, hanem a kiejtésre is figyeltünk. Pontosabban korrepetitorunk, a kanadai születésû Molnár Balázs figyelt. Lassította a munkát, mert ha Zolinak végre megfelelt egy szólam, szólt, hogy gond van a kiejtéssel. Ha pedig jól sikerült elõadnunk az angol szavakat, Zoli állította le a felvételt, hogy hamisak voltunk.
- Az utóbbi években külföldön többet koncerteztek, mint itthon. Idén milyen utazások várnak rátok?
- Március közepén itthon kezdjük el a turnét, illetve az olvasók kedvéért inkább úgy kell fogalmaznom: már el is kezdtük. Ezután Csehország következik (következett), s mire ezek a sorok megjelennek, újra utazni készülünk. A lemez megjelenésekor Németországban adunk néhány koncertet. A lemezbemutató buli Wittenben lesz; amikor megjelent a Kiss Deutschland címû album, rajta egy dalunkkal, a lemezbemutatón ugyanitt már sikerrel szerepeltünk. Egyébként márciusban egy amerikai válogatásalbum is megjelenik, azon a Thief In The Nighttal vagyunk rajta. Sajnos Floridába nem megyünk, de ami késik...
- Nyáron mindenhol ott leszünk, ahol ma az emberek rockzenét hallgatnak - folytatja Space Ace. - Azaz különféle fesztiválokon, motorostalálkozókon veszünk részt. Elsõsorban itthon, illetve két ízben újra Csehország felé vesszük az irányt. Októberben és novemberben megint Németország következik: három hetes turné vár ránk, majdnem minden nap egy fellépéssel.
- Nagyon jól hangzik, hogy ennyit jártok külföldre. De vajon milyen helyeken és mennyi ember elõtt léptek fel?
- Áprilisban mûvházas (kulturzentrumos) német turnénk lesz, õsszel inkább pubokban, klubokban játszunk - válaszol Starchild. - Ez utóbbiakban, ha csak százan vannak, akkor is olyan hangulatot teremtenek, mint mondjuk a Wigwamban hatszáz ember. Nagyon lelkes a német közönség. A tavalyi cseh koncertsorozat pedig a tíz évvel ezelõtti Sing Sing és Ossian turnékat idézte emlékezetünkbe. Tele voltak a mûvházak. A különbség csak annyi, hogy a legkisebb faluban is rendes motyó és fény várt minket. A cseh rockélet mûködõképes, ráadásul minket ismeretlenként is szimpátiával fogadtak. Olyan, E-klub méretû helyen is játszottunk, ahol egy héttel azelõtt B. B. King, utánunk pedig a Thin Lizzy koncertezett. Telt ház volt, s lelkesedtek értünk.
- Úgy tûnik, szívesebben játszotok külföldön, mint itthon.
- Akár német, akár cseh koncerthelyszínrõl van szó, egészen másképp fogadnak minket, mint egy pesti klubban. Ha megérkezünk, az a kérdés vár, hogy beállás elõtt vagy után akarunk-e vacsorázni. Itthon egy kólát is sajnálnak a zenésztõl. Kint érezzük a tulajdonosok, szervezõk tiszteletét, hogy mi vagyunk a mûvészek. Akik cseppet sem mellesleg még pénzt is hoznak nekik a produkciójukkal.
Mit gondoltok, saját zenétekkel is tudnátok kint koncertezni? Próbáltátok "elsütni" a Fahrenheitet vagy a Zero G-t?
- A Zero G-nek elméletben könnyebb volna a dolga, hiszen nálunk Linda Daemon "külföldiül" énekel. Bár amikor négy éve a Sing Sing Németországban járt, a közönséget nem zavarta, hogy a mûsor fele magyarul szólalt meg. Amúgy néhány bulit már le is kötött nekünk a szervezõ.
- Nekem sosem jutott eszembe, hogy hajtsam magam a Fahrenheit miatt - teszi hozzá Space Ace. - Hogy buli után odasündörögjek a klubtulajdonoshoz: volna itt egy másik banda is. Ahogy ezt a többiek sem teszik. Viszont egy kinti barátunk felvetette, hogy szervezne a Fahrenheitnek. Mondtam, hogy nincsenek angol szövegeink, de erre õ azt válaszolta, az emberek a zenére kíváncsiak. Talán lesz valami a dologból.
- Ezt azért kérdeztem, mert nyilván nagy öröm kedvencetek dalait játszani, de így mégsem a saját zenétekkel vagytok jelen külföldön. Igaz is, nem gondolkodtok saját nótákban? Ahogy a Jeff Porcaro Emlékzenekar már készíti is a lemezét.
- Nekünk azért más a helyzetünk, elsõsorban a külsõségek miatt. Nem saját arcunkkal szerepelünk a színpadon. Fura lenne ezzel a sminkkel nem Kiss-nótákat játszani.
- Ez a felállás arra hivatott, amit most csinálunk - teszi hozzá Starchild. - Saját zenénket saját bandáinkkal adjuk elõ. Mert mindegyikünknek bõven akad még elfoglaltsága. Fiatal rockrajongóként nem tudtam volna elképzelni, hogy Révész Sándor egyszerre énekel a Piramisban és mondjuk a P. Mobilban, de mára tendencia lett, hogy mindenki több együttesben zenél. Aminek van jó oldala is, hiszen így többféle muzsikában lehetünk jelen. S így négyen a Kissre esküdtünk fel. Mert imádjuk, amit csinálnak. Nemrég egy kolléga azt nyilatkozta, meglepõdik, ha harmincasokat lát a bulin az elsõ sorban. Nekem ez nem furcsa, mert én is ott vagyok, ha a Kiss játszik. S biztosan ilyen leszek tíz év múlva is. Most, harmincöt évesen esténként kirúzsozom a szájam, s kimegyek a színpadra Stanley-t alakítani. Aki szerint ez bolondság, az ne jöjjön el a koncertekre.
Megjelent a Zenész magazinban, 2001-ben.




Hivatalos honlap:

Kiss Forever Band


Dalrészletek a Carnival of Songs címû albumról:

2000 Man

Love Gun

Beth

Domino

Rock and Roll All Night


Kapcsolódó cikk:

Singer tempója
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •