Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]

Pacsay Attila

Ezekben a napokban készül a Latin Duó, azaz Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor dupla albuma. Tibusz lemezén a Mendelssohn Kamarazenekar vendégszerepel, a hangszerelő pedig az a Pacsay Attila, aki az Oscar-díjra jelölt Maestro című animációs film zeneszerzője. Ez adta az apropót beszélgetésünkhöz.

- Hogyan kerültél kapcsolatba Tátrai Tiborral?

- 2004-ben a Latin Duó már zenélt a Mendelssohn Kamarazenekarral, több koncerten, valamint lemez és DVD is készült a produkcióból – mondja Pacsay Attila. – Engem kértek fel hangszerelőnek. Tibusz és Totya első két albumáról azokból a dalokból készítettem átiratokat, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy vonós zenekarral szólaljanak meg.

- Sok fájdalmas emlékünk lehet a könnyű- és a komolyzene találkozásáról. Ez esetben örömteli lett a végeredmény, egyenesen újjászülettek a dalok. Milyen koncepcióval nyúltál hozzájuk?

- A leglényegesebb szempont az volt, hogy ne kísérő, aláfestő szerepet kapjon a zenekar. Szükséges részét képezze a kompozíciónak, egyenrangú legyen a két gitárral. Nem volt egyszerű a feladat, hiszen kész dalokat kaptam, utólag kellett hozzájuk tenni a vonószenekari részeket.

- Most azonban már a kezdetektől részese vagy az alkotási folyamatnak.

- Levontuk a három évvel ezelőtti produkció tanulságait. Kiderült, hogy főleg koncerten nem szerencsés együtt szerepeltetni a rockfelállás ritmusszekcióját a vonósokkal. Dob helyett ezúttal több ütőhangszer, basszusgitár helyett pedig nagybőgő fog szerepelni. Jobban illenek a zene atmoszférájához.

- Közel áll hozzád a latin muzsika?

- Nagyon szeretem, Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor dalai pedig azonnal megtetszettek. A latin zene tág fogalom, ez esetben a gitárjáték a spanyol vonalhoz áll közel, az ütőhangszeres felfogás pedig az amerikaihoz, s ha ehhez hozzávesszük Tibusz bluesos elemeit, még különlegesebb muzsikát kapunk. S akkor ugye nem is említettem a vonósokat... Izgalmas a feladat, nagyon élvezem.

- Más közegből cseppentél a könnyűzene világába. Honnan is?

- Zeneszerzés szakon végeztem a Zeneakadémián, Petrovics Emil volt a mesterem. Azóta leginkább animációs filmek zenéit készítem, a legismertebb közülük a Maestro (lásd a videón), M. Tóth Géza alkotása. 2003 és 2005 között készült, idén Oscar-díjra jelölték, s noha nem kaptuk meg, azért már így is sikerült besöpörni közel ötven nemzetközi fesztiváldíjat. 2005-ben az első magyar Oscar-díjassal, Rófusz Ferenccel dolgozhattam együtt, az A Dog’s Life című rajzfilmen. S még érdemes megemlíteni az Ez kész! Pénz! című, gyerekeknek szóló, közgazdasági oktató sorozatot. Valamint úgy kétszáz televíziós főcímzenét, spotot, és úgynevezett ID-t (csatorna-azonosítót) is készítettem.
A másik fő vonal a színház, zenés darabokat, illetve kísérőzenéket írok. Hogy csak néhány példát említsek, a nemzetközi produkcióban készült, itthon Zsámbékon bemutatott Pulcinella közlegényre, a Vidám Színpad több darabjára, s az Ódry Színpad Szorongás Orfeumára is büszke vagyok.

Mindemellett természetesen a hagyományos komolyzenében is működöm, klasszikus zenei átiratokat készítek szimfonikus és kamarazenekaroknak.

- Hogy érzi magát a komolyzenész a könnyűzenészek között?

- Nem vagyok híve ennek a felosztásnak. A jó zenész mindenféle környezetben jó zenész. S még mondhatnék hasonló közhelyeket, hogy a zene egy és oszthatatlan, hogy nem lehet korlátok közé szorítani, meg hogy nemzetközi nyelv… Az bizonyos, hogy amikor a Latin Duó és a Mendelssohn Kamarazenekar tagjai leülnek egymással muzsikálni, semmiféle távolságtartás nem érződik közöttük, s ez a lényeg. Annak pedig kimondottan örülök, hogy egy ilyen nagy tehetségű és tudású, elméletben ugye könnyűzenész, mint Tátrai Tibor, nem elégszik meg az eddig elértekkel, hanem új utakat keres. Nem azt mondom, hogy nem lesz potenciális sláger a lemezén, mert lesz, de az a mintegy húsz perces darab, ami az anyag legfontosabb részét képezi, szerintem igen komoly előrelépés a pályáján.

- Rendszerint valamiből valamit, vagy valamihez valamit írsz. Saját zenében nem gondolkodsz?

- Tizenhét éven át szinte csak saját zenét írtam, jó érzés volt, de már hosszabb ideje nem csinálom. A szabadságom megvan a színházban és a rajzfilmeknél is. A l’art pour l’art zeneszerzés ma kevésbé izgat. Illetve a kísérletezés igen, leginkább az elektronikus zenében. Nagyon nagy lehetőségek rejlenek a mai technikában, meggyőződésem, hogy ha Mozart most élne, eszébe nem jutna szimfonikus zenekarra komponálni.

A kísérletezést pedig ne úgy értsd, hogy három ember előtt nyomkodnék gombokat a színpadon. A zenélés számomra semmiképp nem köldöknéző művelet, biztos vagyok abban, hogy sok olyan útja van a muzsikának, ami progresszív, s érdekli is az embereket.
De ha azt kérdezed, mit csinálnék a legszívesebben, akkor azt válaszolnám, hogy Tibusszal készítenék összegző jellegű, ugyanakkor új utakat kereső, latinos világú lemezt. Tudom, hogy most épp ezt teszem, de úgy értem, hogy még egyet…



Creative Commons License
Ezt a Mű művet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek