Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2003 | Solti János - Nem a csönd a kikapcsolódás

Solti János - Nem a csönd a kikapcsolódás
Nem a csönd a kikapcsolódás

Generál, LGT, Hobo Blues Band, Tátrai Band: ha csak ezekben a meghatározó zenekarokban dobolt volna Solti János, akkor is páratlan pályáról beszélhetnénk. Ám emellett hihetetlenül sok produkcióban hallhattuk játékát. Ahogy egy korábbi interjújában mondta, négyszáznál hagyta abba a lemezek számolgatását. Most is két friss album fontos szereplõje, a Magyar Atom és Demjén Rózsi anyagán dobol.

- Milyen zenekarokban vagy még érdekelt?
- Máshol nem játszom - válaszol Solti János. - Korábban munkabolond voltam, idõnként annyi helyen zenéltem, hogy alig tudtam összerakni magam, de ez az idõ már elmúlt. Sajnos. Mert nem arról van szó, hogy lusta lennék, vagy hogy megöregedtem volna. Változott a világ, jóval kevesebb a koncert és a stúdiómunka is.
- Talán a hangszered miatt.
- Régen is dobos voltam. A nyolcvanas években elõfordult, hogy egyetlen év alatt negyven lemez készítésében vettem részt. Úgy, hogy közben nem gyõztem visszautasítani a felkéréseket. Ma egy fiatal örülhet, ha egész élete során szerepelhet negyven albumon.
- Nekem nem tûnt fel, hogy kevesebb lenne a lemez. Csak épp alig-alig hallani rajtuk élõ dobot.
- A gépekkel semmi bajom. Sõt, amikor feltûntek, nem hogy nem utasítottam el õket élbõl, inkább megtanultam használni az eszközöket. Nem mindegy, hogy dobos vagy zongorista programozza a gépeket, azonnal hallani a különbséget. A technika segíti a zenészt, hogy megvalósíthassa az elképzeléseit. Ez rendben is volna, viszont valahogyan nem akar elmúlni az az õrület, hogy egy ember csinál lemezt. De azért én még mindig bizakodom, hogy elõbb-utóbb változik a helyzet.
- Milyenek a most megjelent albumok?
- Rózsié nagyon jó lesz, bár most, amikor beszélgetünk, még javában zajlanak a felvételek. Régóta stabil a zenekar, olyan társaság gyûlt össze, amelynek tagjaival nagyon jól tudok együtt dolgozni. Érdekes, hogy Menyhárt Jánossal már közel harminc éve kerülgettük egymást, mindig szerettünk volna együtt zenélni. Az LGT és a V'Moto-rock tagsága jó barátságban volt egymással, talán nem is annyira a zene, hanem inkább az emberi kapcsolatok miatt. Herpai Sándort és Lerch Istvánt már a konziban megismertem, osztálytársak voltunk. Most pedig Rózsi zenekarában Menyussal zenélhetek.
- A Magyar Atom albumáról biztosan többet tudsz mondani, hiszen koncertfelvételrõl van szó, tavaly, Tátrai Tibor szülinapi buliján rögzítették, a Petõfi Csarnokban.
- Egyetlen számot hallottam róla. Bementem a stúdióba, ott megtudtam, hogy jól kever a hangmérnök, ezután pedig kimentem... Én legalább hallottam valamit a lemezrõl, mert szerintem két tag biztosan nem is hallgatott bele.
- Ezek szerint nem javítgattatok.
- Tudtuk, hogy jól sikerült a koncert, s ha akadtak is apró hibák a játékunkban, azokat vállaljuk. Errõl jut eszembe az anekdota: Sárdy János egyszer elrontott valamit a felvételen. Nem kezdte újra, hanem azt mondta, nem baj, így legalább a közönség is hallja, hogy milyen nehéz ez a szakma...
- Milyen érzés Atom-tagnak lenni? Lényegében minden bandáddal eljutottál a csúcsra, s most kis klubokban játszol külföldi nótákat.
- A zenésznek nem a csönd, hanem az újabb "zajkeltés" jelenti a kikapcsolódást. A Magyar Atom szabadidõ-zenekarnak indult. A HBB zenészei hozták létre, azaz Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Zsoldos Tamás és jómagam, Jamie Winchester késõbb csatlakozott hozzánk. A mai napig megmaradt a hobbi jelleg - s a mai napot értsd szó szerint, mert most döntöttük el, hogy komolyabban vesszük a zenekart. A CD mellett DVD-n is megjelent a tavalyi buli anyaga, s igyekszünk az eddiginél jóval többet koncertezni. Persze úgy, hogy megmaradjon a görcstelenség, továbbra is felüdülést jelentsenek a fellépések.
- Talán még próbálni is többet fogtok?
- Egyszer már próbáltunk, két napon át, amikor elindult a banda... Ha új szám kerül a mûsorba, eljátsszuk a beálláson, majd a koncerten is, s ennyi elegendõ. Leginkább azért, mert az eredeti dalnak csak a "csontvázát" tartjuk meg, minden más belõlünk jön. Így végül egészen másképp játsszuk a nótákat. Koncertrõl koncertre is - ahogy adott hangulatunk diktálja. Nagyon nem lenne jó mindig ugyanazt és ugyanúgy játszani. Idõközben nagyot változott a mûsor jellege: kezdetben kizárólag Hendrixre építettünk, ma már többek között J. J. Cale és Stevie Wonder szám is hallható a koncerteken.
- Decemberben leszel ötven éves. Pályatársaid ilyen esetben nagy koncerttel, lemezzel ünnepelnek. Te mit tervezel?
- Semmit. Nem gondolom, hogy feltétlenül lemezt kellene készítenem, csak azért, mert betöltöm az ötvenet. Ugyanakkor régóta töröm a fejem szólóalbumon. Egyszer meg is fogom csinálni, de most úgy érzem, nem aktuális. A közönség és a kiadók ízlése sem olyan, hogy létre lehetne hozni. Mert csak azért, hogy legyen, hogy feltegyem a polcra, hogy unokáknak mutogassam - ezért nem érdemes elkészíteni.
- Miért, milyen zenében gondolkodsz?
- A zenei karrierem ugyan pop- és rockzenekarokhoz kötõdik, én mégis megmaradtam jazz-orientált muzsikusnak. Ez tükrözõdne az albumról.
- Te magad írnád a zenét?
- Nem feltétlenül, nem ezt értem szólólemez alatt. A zenei irány meghatározását és a hangszerelés oroszlánrészét viszont biztosan megtartanám magamnak. Amúgy van egy másik ötletem is. A rengeteg lemezrõl, amelyen játszottam, a nekem leginkább tetszõ dalokat válogatnám össze. Ezeket dolgoznám fel úgy, ahogy hallani szeretném õket.
- Igaz is: sosem próbálkoztál dalírással?
- Dehogynem, írogattam, a gépen meg is van pár "zsengém". De már az LGT-ben lemondtam a szerzõségrõl. Miért írnék dalt, ha más jobban ért hozzá? Nem akartam a második, vagy netán a harmadik, negyedik legjobb lenni a zenekarban... Ráadásul ugye a jazz érdekelt a legjobban, azaz a számaimat úgysem játszották volna el a zenekaraim.
- Saját bandában sosem gondolkodtál?
- Ehhez már valóban túlságosan lusta vagyok. Mert ugye nem elég a nevemet adni hozzá, rengeteg olyan feladattal járna, amit nem szeretek, ami nem zenei jellegû, ami csak fáradságot jelent nekem. Pedig, ha majd meglesz a szólólemez, nyilván zenekart kell létrehoznom. De azt sem tudom, kik lennének benne. Ha mindenki, akivel szeretek játszani, öt basszusgitáros és három gitáros állna a színpadon...
- Ha már szóba került az LGT: készültök valamire?
- A hajógyári szigeti koncert felvétele jövõre jelenik meg DVD-n. Más hírem nincs. Nyugodt, kényelmes a zenekar, nem kapkodunk el semmit. De nyilván fogunk még együtt játszani.
- Amikor néhány évvel ezelõtt újra összeállt a Generál, ismét hallhattuk a kétdobos felállást. Mit gondolsz, eljárt e fölött az idõ?
- Nem hiszem, inkább csak arról van szó, hogy szinte lehetetlenül hatalmas munkával jár a megvalósítása. Érthetõ, hogy ódzkodnak tõle a zenészek. Én nagyon szerettem, még akkor is, ha három-négy hónap próba kellett ahhoz, hogy igazán összeálljon. A megírt és megtanult dobszólóval együtt. Érdekes volt, amikor a koncert elõtt Póta Andrással próbálni kezdtünk, kiderült, hogy még mindig, huszonvalahány év után is benne van a kezünkben a szóló. Ráadásul szerintem ma is megállja a helyét.
- Nem csak dobos, ütõhangszeres is vagy, mint az a Tátrai Band idején tûnt fel a közönségnek.
- Jóval korábban kezdtem az ütõsökkel foglalkozni, más kérdés, hogy mikor mennyire használtam ezeket a hangszereket. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a dobos tudjon más ütõsökön is játszani, mert ez sokat változtat a dobolásán, méghozzá jó irányban. Igyekszem ezt is tanítani. Érdekes, korábban nem gondoltam, hogy valaha is tanítani fogok, de ahogy elértem egy bizonyos kort, úgy éreztem, tovább kell adnom a tudásomat. Ahogyan én is sok segítséget kaptam másoktól a pályám során.
Horváth Kornéllal és Jávori Vilmossal tavasszal nemzetközi mesterkurzust tartunk Budapesten. Magyar, cseh, lengyel és szlovák dobosoknak. Ezen a hangszeren és ebben a mûfajban Európában nem gyakori a hasonló megmozdulás. Már meg is van a tizenkét zenész, akivel foglalkozunk majd. Ha jól sikerül, biztosan lesz folytatás.
Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.




Belehallgatás a Magyar Atom dalaiba:

Tátrai születésnapi koncert
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •