Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2002 | Subscribe - FelĂ­velõben

Subscribe - Felívelõben
Csongor Bálint (ének), Tilk Máté (ének), Horváth Attila (gitár), Reich Tamás (gitár), Anga-Kis Miklós (basszusgitár) és Rékasi Attila (dob) még csak két éve muzsikál együtt Subscribe néven, ám ennyi idõ is elég volt jó néhány "trófea" begyûjtésére. Akárhány tehetségkutató versenyen vagy fesztiválon indul el az együttes, rendre a dobogón végez. A legkülönfélébb helyekrõl érkezett zsûritagok egyöntetû lelkesedése könnyen jelentheti azt, hogy hamarosan meghatározó bandává válik a Subscribe.

- Történetünk valójában másfél évvel korábban kezdõdött, még Csongor Bálint nélkül - mondják a mindössze tizenkilenc éves átlagéletkorral rendelkezõ zenekar tagjai. - Akkor hoztuk létre öten a THC együttest. Eleinte gimnáziumokban és kisebb klubokban léptünk fel. Amikor már sikerült eljutnunk a Fonóig, Bálint a bulink után szólt, hogy ha szükségünk lenne még egy énekesre, szívesen jönne. Ebben az az érdekes, hogy korábban épp mi kerestük meg õt, de akkor még esze ágában sem volt csatlakozni, mert nem tetszett neki a zenénk.

- Ezek szerint gyorsan fejlõdtök. Amit jeleznek a már Subscribe néven elért sikerek.

- Tavaly nyáron megnyertük a Gitármánia Tábor tehetségkutatóját. Két dalt vehettünk fel stúdióban. Az év vége felé még hármat rögzítettünk ugyanott, így állt össze elsõ demónk. Idén májusban a Denevér Stúdió versenyén gyõztünk, a nyolcvanórányi stúdióidõt valószínûleg arra használjuk fel, hogy kislemezt készítsünk. Ezzel már "házalhatunk" a kiadóknál. A Warner és a Viva+ Nu-Metal tehetségkutatóján harmadikok lettünk, a Zed fesztiválon a második helyet csíptük el.

- Ebbõl már sejthetik olvasóink, milyen zenét mûveltek.

- Sokan valóban nu-metalnak nevezik a zenénket - szerintünk tévesen. Inkább crossover ez, ha már kategorizálni kell. Sok stílus van jelen a dalokban, s ellentétben a nu-metal legismertebb külföldi mûvelõivel, a mi zenénk nem annyira egyszerû.

- Tehát nem a szintén két énekessel felálló Linkin Park a példakép?

- Olyannyira nem, hogy nem is ismertük ezt a zenekart, amikor már két énekesünk volt. Ha mondhatjuk, jobban kihasználjuk a két hangban rejlõ lehetõségeket, mint õk teszik. Amúgy sok zenekar hatott ránk, a Rage Against The Machine, a Faith No More, a Pantera, a Korn és még sorolhatnánk, de igyekszünk a saját utunkon haladni. A legkülönfélébb zenéket szeretjük a funkytól a hip-hopon át a jazzig, sõt a népzenét és a heavy metalt is. Amikor egyikünk témát vagy akár konkrét dalt hoz a próbára, mindenki hozzáteszi a maga ízeit, ebbõl alakul ki a végleges Subscribe nóta. Elõször egyébként a zene van meg, ehhez készülnek az énekdallamok, s legvégül az angol szöveg. Merthogy angolul énekelünk, bár Bálint fontolgatja a spanyol, valamint - mivel Iránban is élt - a perzsa szövegeket. A kiadók egyelõre nem túl lelkesek az angol nyelv miatt, de ez még változhat. A zenérõl szólva érdekesség még, hogy sok helyen tûnhet úgy, mintha gépeket használnánk, ám valójában a hagyományos hangszerekbõl hozzuk ki ezeket az effektusokat.

- Hol tudtok fellépni?

- Több zenekar, például a Superbutt, az Action és a Junkies is magával vitt minket. Nagyon hálásak vagyunk nekik, mert rengeteget segítenek. Nem pusztán azzal, hogy felléphetünk elõttük. A Superbutt fog kijuttatni minket Szlovákiába, valamint tõlük kaptuk meg az õszi, önálló turné szervezéséhez szükséges neveket és telefonszámokat. A Junkies tagjai mindenhová viszik magukkal a demónkat, az Action énekese, Szasza elhív minket a rádiómûsorába, s ha fellépünk valahol, azt is bemondja.

- Meglepõ történet - ismerve az inkább széthúzó, mint összetartó szakmát.

- Mi is úgy tudtuk, hogy nem jellemzõ az ilyen hozzáállás, de úgy látszik, nekünk szerencsénk volt, hogy csupa remek emberrel találkoztunk. S igyekszünk méltók lenni hozzájuk. A velünk indult, hasonló stílusú zenekarokkal tartjuk a kapcsolatot, segítjük egymást, gyakran koncertezünk közösen. Saját turnénkon is több együttes vendégeskedik majd. Úgy gondoljuk, csak így érhetünk el valamit. Egymást fúrva nem juthatnánk messzire.

- Hová akartok eljutni?

- Nagy terveink vannak, nem csak magyarországi sikerekben gondolkodunk. S ezért teszünk is. Korábban egyedül a dobosunk tanult zenét, most már mindannyian járunk suliba vagy legalábbis tervezzük.

- Nem riasztó látni az egy generációval elõttetek járók küszködését?

- Mi már más zenét, újabb zenét játszunk. Amikor elkezdtük, undergroundnak számított, ma pedig felívelõben van, kezd divatossá válni. Ráadásul fiatalok vagyunk, bõven van még idõnk fejlõdni és sikereket elérni.

- Sok nu-metal rajongó meglepõen fiatal. Milyen érzés szinte gyerekeknek zenélni?

- Azért az túlzás, hogy gyerekek. Sokan fiatalabbak nálunk, de ez így is van rendjén. Fura is lenne harmincasoknak játszani... Ugyanakkor a szüleinknek is tetszik a zenénk, s ez arra utalhat, hogy nem csak egyetlen generációhoz juthatunk el. Külön öröm, hogy sok zenésztõl kapunk biztatást. Hardcore-osnak éppúgy tetszenek a dalaink, mint például jazzmuzsikusnak.
Megjelent a Zenész magazinban, 2002-ben.



Hivatalos honlap:

Subscribe
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •