Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2004 | Szörp - Amerikai toplistán

Szörp - Amerikai toplistán
Amerikai toplistán

"Magyarország egyetlen bevallottan acid-jazzt játszó zenekara 1997 óta mûködik" - olvashatjuk a Szörp honlapján. A mai formáció öt évvel ezelõtt alakult ki, azóta Váczi Eszter (ének), Gátos Iván (billentyûs hangszerek), Mike Zsolt (dob), Fehér Géza (gitár), Fehérvári Attila (basszusgitár), Barbinek Gábor (harsona), Weisz Gábor (tenorszaxofon), Weisz Tamás (trombita, szárnykürt) és Weisz Nándor (ütõhangszerek) alkotja az együttest. Szörp albumot ne is keressen senki a boltokban - a komoly közönségbázissal rendelkezõ csapat ugyanis eddig csak maxival jelentkezett.

- Miért nincs lemezetek?
- Bizonyos értelemben épp a tavaly megjelent, Keresd velem címû maxi miatt - mondja Gátos Iván. - Olyan minõségben tudtuk rögzíteni (az Absolute Hit Space segítségével), hogy még Amerikából is azt hallottuk vissza, kiváló a felvétel. Ha külföldi számok után teszed be egy szórakozóhelyeken, nem tapasztalsz dinamikai különbséget. Tehát magasra került a léc - ahhoz, hogy át tudjuk ugrani, azaz hasonlóan szóljon a teljes album, rengeteg pénz kellene.
- Tehát kizárólag anyagi jellegû az akadály? Vannak, akik szerint a Szörp tagjai remekül elvannak azzal, hogy estérõl-estére muzsikálhatnak, s ennél többre nem is vágynak.
- Én intézem a zenekar ügyeit, s talán nem vagyok elég erõszakos. Fel sem merül bennem, hogy aki ma nemet mondott, egy hét múlva megváltoztathatja a véleményét. Nem vagyunk képesek mindenen áthágva nyomulni. De ettõl még vannak vágyaink.
- Iván a menedzserünk - teszi hozzá Váczi Eszter. - Koncerteket szervez, kezeli a honlapot, pedig valójában minden energiáját a zenére kellene áldoznia, dalok írására, zongorázásra. Felmerülhet a kérdés, miért nem "igazi" menedzser intézi az ügyeinket. Eddig bárkivel találkoztunk, elõször afelõl érdeklõdött, a jogdíjaink hány százalékát fogja megkapni... Ilyen emberre természetesen nincs szükségünk.
- Az viszont igaz, hogy remekül érezzük magunkat együtt - szól újra a zenekarvezetõ. - A helyettesek mindig meglepõdnek, hogyan lehet ilyen jó a hangulat a színpadon. Mert természetesen nálunk is többen többfelé érdekeltek, idõnként szükség van a pótlásukra. Mike Zsolt például Takáts Tamással, Fehér Géza a Hobo Blues Band-ben, Barbinek Gábor a Stúdió 11-ben, Weisz Nándor pedig a Nemzeti Filharmonikusoknál is muzsikál. Öt éve nem esett szét a társulat, s ez ma nagy dolog.
- Amerikát emlegettétek. Már oda is eljutott a Szörp zenéje?
- Internetes rádióknak küldtem el honlapunk címét. A New York-i Cimradio dalt kért tõlünk. Most épp harmadik hete vagyunk a húszas toplistán, megelõzve a Simply Redet és Pat Methenyt! Nagy kedvencünk, a Count Basic, már nincs is a listán. S ezt egy magyar nyelvû számmal értük el. Óriási érzés!
- Lesz, lehet folytatás?
- Nem tudjuk. Már szóltak, hogy ha New Yorkban járunk, feltétlenül menjünk be a rádióba, mert a hallgatók kíváncsiak ránk. Ha épp arra járunk, be is nézünk...
- Amúgy merre jártok?
- Szerencsére bõven van fellépési lehetõségünk, annak ellenére, hogy kilencen vagyunk - mondja az énekesnõ. - Pesti klubokban, például az Old Man's-ben és az Alcatrazban rendre telt ház elõtt játszunk, valamint céges rendezvényeken is fellépünk. Bár én a legjobban a vidéki koncerteket szeretem. Érzek valamiféle szûziességet a közönségben. Hálával fogadják, hogy színvonalas produkciót kapnak. Már elnézést, hogy én titulálom színvonalasnak a zenénket.
- Gyakran nehéz a dolgunk az elsõ néhány számnál - veszi vissza a szót Gátos Iván. - Mert a közönség esetleg csak hallott a Szörprõl, illetve Váczi Eszterrõl, mint a Jazz+Az egyik énekesnõjérõl, vagy a díváról (mostanában Zsédenyi Adriennel és Király Lindával dívaként járják az országot). Ilyenkor meg kell gyõznünk a közönséget arról, hogy a számára ismeretlen zene is adhat élvezetet. A fogadtatástól függõen akár változtatunk is a mûsoron, például elhagyjuk a lassú számokat, esetleg pont a jazz-esebb dalokat játsszuk. Nem könnyû olyan fellépésen sikert aratni, ahol elõbb St. Martin fúj gépi kísérettel, majd a Four Fathers a cappella módon szólal meg, végül mi egy hastáncosnõ után következünk...
- Szerintünk nem nehéz a Szörp zenéje - folytatja Váczi Eszter -, fõleg, ha már ismeri valaki, s tudja, mire számíthat. Ezért nem megyünk el olyan rendezvényekre, ahol a szervezõk csak hallomásból ismernek minket. Ha hívnak, visszakérdezünk, hogy mire kellünk, tudják-e, milyen zenét játszunk. Ha kiderül, hogy vendéglátózásra keresnek zenekart, nem megyünk el.
- Megint a lemezkérdéshez jutottunk el. Albummal minden egyszerûbb lenne.
- A maxit Dorozsmai Péter adta ki, s a Tom-Tom Records várja a többi dalt - mondja Gátos Iván. - Köztük olyanokat is, amiket lejátszana - muszáj kimondani a nevet, megkerülhetetlen - a Danubius. Ma ez a helyzet Magyarországon, s nem lehet a kiadót hibáztatni, mert a piacról él. Ha nem szólnak a dalok a rádiókból, nem veszik meg a lemezt az emberek.
De attól tartok, rossz irányba mentünk el. Olvasom a Zenész interjúit, s tapasztalom, hogy az egyedi zenét játszók rendszerint panaszkodnak. Mi úgy jöttünk ide, hogy nem fogunk sírni. Igazából nincs is miért, mert van saját közönségünk, ott a teljesen friss amerikai siker, valamint tavaly Németországban és Hollandiában olyan bulikat adtunk, mint még soha, az ismeretlen, magyar nyelvû dalokkal tudtuk megfogni az embereket. A maxiból közel kétezer példány kelt el csak az interneten, úgyhogy tényleg nem lehet panaszunk. Talán kemény dió a Szörp, mert nem arra vágyunk, hogy azt tegyük, amit a tõke, a menedzser mond, hanem azt szeretnénk, ha az kellene, amit eleve csinálunk - de még ez a változat is bejöhet, nem?
Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.





Hivatalos honlap:

Szörp


A maxi CD dala:

Keresd velem
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •