Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2000 | United - A feeling-sáv

United - A feeling-sáv
A feeling-sáv

Nemrégiben tûnt fel a United együttes. Pély Barnabás (Barney) énekel és gitározik, Romhányi Áron (Ron) billentyûzik és rap-pel, Kolta Gergely (Greg) basszusgitározik és Vadász Péter (Peet) dobol a csapatban. Ismerõsek a nevek? A hûséges Zenészmagazin-olvasónak biztosan, hiszen épp egy éve írtunk az Acid Companyról, amelyet ugyanezek a zenészek alkottak.

- Miért váltottatok? S miben más a United, mint az Acid Company volt?
Barney: - Akkoriban improvizatív funkyt játszottunk, most pedig popzenében utazunk. Bár ez így nem teljesen igaz, mert az Acid Company mûsorán is szerepeltek popdalok. Az az együttes és muzsikája négyünk zenei egyéniségének egyfajta megfogalmazása volt - a United egy másikra épül.
Greg: - Mester Tamás házibuliján készültünk fellépni, s úgy gondoltuk, ezen alkalommal megpróbáljuk megmutatni másik oldalunkat. Ebbõl lett a United. Igazából semmit nem adtunk fel magunkból azzal, hogy más zenei irányt vettünk.
- A kívülállót mégis meglepi a váltás, s könnyen azt gondolhatja, hogy a népszerûség hajhászása volt az oka...
Greg: - Kívülrõl biztosan másképp néz ki a dolog: az egykori klubbanda most rádiókban nyomul, klipeket készít. Valóban mást csinálunk és máshogyan, de hát a színész sem egyetlen szerepet alakít egész életében. Egyszer vígjátékban játszik, máskor õ Hamlet.
- Csakhogy a zenésztõl nem szerepek alakítását várja a közönség, hanem pont fordítva: hogy magát adja.
Barney: - Épp ez a lényeg: mi most is magunkat adjuk! A zenei kiteljesedéshez nekünk nem elég csak a funky vagy csak a soul vagy csak a diszkó. Én még bluesbandában is játszottam popot. A United zenéjében végre minden megvan, amit szeretünk. S most van meg elõször úgy, ahogy mindig is akartuk hallani.
- Ami a népszerûséget illeti, Barney tavaly arról beszélt lapunkban, hogy sokakhoz eljutni legalább akkora kihívást jelent, mint külön utakon járni. Hol tartotok ezen a téren?
Peet: - Mivel most, amikor beszélgetünk, még csak hat hetes a lemezünk, egyelõre képtelenség lemérni. Annyit már tudunk, hogy a rádiók szívesen játsszák a zenénket, s ha megjelenünk valahol, az emberek felismerik a zenekart. Amikor kijönnek az újabb kislemezeink, arra is rá fognak jönni, hogy nem egynótás banda vagyunk.
- Ezekkel a dalokkal diszkókban éppúgy felléphettek, mint teljesen élõben, koncertszínpadon. Melyik utat választjátok?
Greg: - Mindkettõt. Illetve addig, amíg nem érezzük az igényt a koncertekre, maradunk a diszkókban. Nálunk jóval nevesebb elõadók és együttesek is várnak fél évet a lemezmegjelenés után, mielõtt koncertezni kezdenének. Ami a diszkókat illeti, közönségünk egy része ott szórakozik, tehát el kell mennünk hozzájuk, ha találkozni akarunk velük. S bízunk abban, hogy a diszkóba járók közül sokan eljönnek majd a koncertekre is.
- A United három tagja konziba jár. Mit szólnak társaitok a zenétekhez?
Barney: - Többnyire pozitívan állnak hozzá. A jazz tanszakon a vége felé már szoros közösséget alkotunk, közös gondjainkat rendszeresen megvitatjuk, s gyakran együtt jövünk rá a megoldásokra. úgy érzem, ettõl a többiek is részesei annak, amit csinálunk, még ha csak közvetve is.
Greg: - Tanárainknak is megmutattuk a lemezt, s tetszik nekik. Szerencsére nincsenek stílusbeli elõítéleteik. Igaz, ez nem meglepõ, hiszen õk maguk is gyakran elkalandoznak, pop-, rock- vagy bluesprodukciókban tûnnek fel.
Ron: - Négyünk közül a legjobban én kötõdöm a hagyományos jazz-hez. Saját triómmal koncertezni is szoktam. A lemez dalainak harmonizálásához nagy segítséget adott a szinte kimeríthetetlen jazzirodalom. Például a vokálok kidolgozásában, vagy abban, hogy itt-ott legyen némi zenei csillanás a háttérben. Igyekszünk minél több értéket csempészni a popzenébe, mert sajnos sok produkcióból épp ezek hiányoznak.
- Biztosan hiányoznak? Arra gondolok, hogy talán csak a magatok örömére szolgálnak a "csillanások", a közönség nagy része nem is érzékeli ezeket.
Ron: - Magyarázzuk meg a feeling-sávot! Amikor teljesen kész van a nóta, Barney-val bemegyünk a felvevõhelyiségbe, s õ ott a "lyukakba" beleénekel valamit, amit érez, ami jön belõle. S én is rap-elgetek ide-oda. Ettõl élõbb lesz a dal, s jobban összeérik.
Barney: - Will Smith Wild Wild Westjében lehet hallani hasonlót, ez adta az ötletet.
Ron: - Utólag persze editálunk, mert nem biztos, hogy minden benyögésre szükség van. Az sem jó, ha túl sûrû a dal.
Barney: - Egy kritikában épp a feeling-sávok miatt találtak meg minket. Hogyan engedhetem meg magamnak, hogy annyit énekeljek, mint egy feka, tették fel a kérdést. De hát pont errõl szól a United: attól vagyunk mások, mint a többi popzenekar, hogy nem félünk megcsinálni azt, amit akarunk, amit jónak tartunk.
Megjelent a Zenész magazinban, 2000-ben.




Hivatalos honlap:

United


Klipek az album dalaiból:

Hárman párban

Coctail

Hófehér Jaguár


Kapcsolódó cikk:

Romhányi Áron
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •