Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]
 foldal | cikkek | 2004 | Varga Zsuzsa - Kötöttség nélkül

Varga Zsuzsa - Kötöttség nélkül
Kötöttség nélkül

A Venus együttes egykori énekesnõje sokakat meglepett, amikor tavaly õsszel elõállt elsõ szólólemezével. A Szívadóvevõ címû albumot az Anima Sound System több tagjával készítette. Már ebbõl sejthetõ, hogy nem az addigi irányvonalat vitte tovább. Az alkotók szerint popzenérõl van szó, ám nem annak itthon megszokott, igénytelen válfajáról.

- Miért léptél szólópályára?
- Ha lehet, inkább azt kérdezd, miért váltottam - mondja Varga Zsuzsa. - A szólópálya ugyanis adta magát. Miután már nem voltam a Venus tagja, nem akartam másik zenekart keresni, bekopogtatni valahová, hogy itt vagyok, hadd legyek az énekesnõtök. Mivel tudtam, mit akarok csinálni, ehhez kerestem partnereket. A közösségi alkotás híve vagyok - hogy a végén egy együttes neve, vagy a sajátom alatt fut a dolog, az már nem is olyan lényeges.
- S mit akartál csinálni?
- Mindenképpen ki akartam lépni az addigi, nagyon is behatárolt stílusból. A zenekarban folyton a magunk és a közönségünk állította korlátokba ütköztem. Úgy éreztem, képtelenek vagyunk tovább lépni. Pedig én erre vágytam, rengeteg olyan zenét hallgatok, ami más, mint az együttesé volt. A harmadik albumra lett volna pár ötletem, ám a többiek nem voltak vevõk rájuk.
- Milyen zenékrõl van szó?
- Nem is annyira az ilyen vagy olyan stílusok fognak meg, hanem az attitûd. Amikor az elõadó számára a zene az érzelmek és a gondolatok közvetítésének eszköze. Nekem is épp ezt jelenti a muzsikálás. S ha így van, akkor nem gondolkodhatok kizárólag "dallamos gitárzenében", amit olyasvalaki ír, akinek a mondanivalója, ha van is, idegen az enyémtõl. Szólistaként szerencsére jóval szabadabb a pálya, bõven van alkalmam a kísérletezésre és a játékosságra. S bármilyen eszközt használhatok, az elektronika mellett nyugodtan ott lehet a gitár vagy a trombita.
- Hogyan találkoztál az Anima tagjaival?
- Két évvel ezelõtt Tokajban mindkét zenekar fellépett a Hegyalja Fesztiválon. Összebarátkoztunk. Németh Gergely és Prieger Zsolt Venus-remixet készített, majd azt vettem észre, hogy egyre többet vagyok a társaságukban. Akkor indult a Dub City Fanatikz elnevezésû projekt, vokalistaként vettem részt benne. Kihívás volt, mert ez egészen más szakma, mint a szólóénekesnõé, más gondolkodást, más hozzáállást igényel. Érdekes volt a zenekar, elöl a "dumaember", hátul a jazzisták... Velük turnéztam végig a nyarat, s feltûnt, hogy jobban érzem magam, mint a Venusban. Nagyobb öröm improvizatív zenével sikert aratni, mint a Kockahas ötszázadik eléneklésével. Új világ nyílt meg elõttem.
Ami a Venust illeti, felborult az addigi alkotótrió, sõt a jó hangulatú, számírással töltött próbák is megfogyatkoztak. Egyik gitárosunk egymaga állt neki a dalírásnak otthoni stúdiójában. Az új anyag nekem szinte semmit nem jelentett. Nem volt közöm a számokhoz. Mivel tudtam, az Anima Sound System tagjai mire képesek másokkal együttmûködve, egyértelmû volt, hogy terveim megvalósításához az õ segítségüket kérem.
- Elõzõ számunkban Prieger Zsolttal - mivel az Anima volt a téma - nem merültünk el lemezed taglalásában. Viszont akadt egy érdekes megállapítása: "Zsuzsa tehetséges énekesnõ, aki eddig rossz helyen volt." Mit gondolsz errõl?
- Gyerekfejjel, vidéken rátaláltam egy csapatra. Klubokban nyomtuk a tizenévesek blues-rockját, lelkesen és nagy élvezettel. Rengeteg szép emlékem van errõl az idõszakról. Az elsõ lemez dalai közül többet is a magaménak éreztem akkoriban. Más kérdés, hogy a következõn egyértelmûen érzõdnek a széthúzás jelei, a személyes problémák, a koncepciótlanság.
- Talán nem is az együttesre gondolt. Ott lehet még a zenei stílus, vagy még inkább a közeg, amiben a zenekarral léteztetek.
- Az tény, hogy különösebben senkit nem érdekelt a bandában, hogy mi állhat igazán közel hozzám. Ebbe magamat is beleértem, mert én sem voltam kíváncsi magamra... Nem voltam olyan érett, hogy megkeressem önmagam. Ami pedig a közeget illeti, valóban rossz helyen voltam. S ebben is jókora részem van. Az akkori Venusra ma joggal emlékezhetnek bulvárprodukcióként. A zenekar kommunikációja sosem a fontos dolgokról szólt. Nem magyarázkodásképp, de: mit tudhattunk az egészrõl? Mindegy, ebbõl is lehetett tanulni.
- Most jó helyen vagy?
- Jobb helyen - ebben biztos vagyok. Más gyomorral ülök be a turnébuszba, mint a Venus utolsó idõszakában, kedvemre kísérletezhetek, s a biztonság kedvéért igyekszem nem adni okot arra, hogy címlaptéma legyek a bulvársajtóban... Jobban esik zenei újságban szerepelni.
- Akkor beszéljünk a zenédrõl! Popról van szó, ahogyan Prieger Zsolt állítja?
- Ha az a pop, amit ma Magyarországon a kereskedelmi média nagy része ont, akkor nem. De ez az irányzat a világban másról is szól, többek között a határok feszegetésérõl is. Hosszasan sorolhatnám a példákat.
- Saját ötleteidre épülnek a dalok?
- Egy részük igen, mások Németh Gergelytõl és Prieger Szabolcstól származnak. Így utólag már elég nehéz meghatározni, melyik szám kitõl ered. Annyi bizonyos, hogy az elektronikus részek Gergõhöz, az akkordmenetek pedig inkább Szabolcshoz tartoztak. Volt, hogy egy már kész szövegem, vagy dallamom a ráillesztett alappal vált dallá. A vezérelvünk az volt, hogy nincs kötöttség. Szabadon kezeltük a hangszeres játékot, a zenészek nyugodtan szólózhattak, s az igazán izgalmas részek loopként kerültek a dalokba. Elõfordult, hogy egy szimpla riffbõl meghatározó elem lett. Skiccekbõl raktuk össze a nótákat.
- Kik?
- A két producer: Németh Gergely és Prieger Zsolt.
- Te is ott voltál?
- El sem lehetett volna zavarni! Imádom a stúdiómunkát.
- Nagyon vegyesre, vagy ha úgy jobban tetszik, eklektikusra sikeredett az album.
- Szerintem is. Engem ez egyáltalán nem zavar. Kimondottan szeretem a kontrasztokat. Ráadásul sokféle zenéért vagyok oda, úgyhogy nyilván emiatt is változatos az anyag.
- Nem túlzás, hogy három nyelven is énekelsz?
- A szövegeknél is ugyanazt az elvet alkalmaztuk, mint a hangszerelésnél, itt sem voltak szabályok. Csak az az egy, hogy a legjobbnak kell nyernie. A spanyol dal, a Cuando Encontramos eredetileg angol nyelvû lett volna, illetve az angol nótákhoz is készült magyar szöveg, ám jobban tetszettek a végül lemezre került változatok.
- Vegyes a lemez olyan értelemben is, hogy hol egyszerû dalt hallhatunk, hol meg kimondottan kísérletezõ zenét.
- Szándékom volt a kísérletezés, ám mivel ezen a téren igazán kezdõ vagyok, nem tudtam, meddig lehet nyújtózkodni. Egy bizonyos határon túlra nem merészkedtem. Igyekeztem a populárisság keretein belül maradni.
- Mi tartja össze az eklektikus albumot?
- Remélem, hogy én. Minden dal rólam szól. Zenei értelemben pedig sok a visszatérõ elem, például az akusztikus gitár és a fuvola használata, illetve a vokálok elõfordulása és hangszerelése. Kimondottam "tömött" kórusok szólalnak meg a számokban.
- Sokszínû az éneklés is. Több dalban hirtelen rád sem ismertem.
- Ez volt a legnagyobb munka. Nem is annyira nekem, inkább a producereknek, hogy rávegyenek: ha mást is tudok, mint amit eddig mutattam, akkor merjek is más lenni. Több hónapon át gyõzködtek. Úgy gondolom, megérte. Valamiért dögös vampnak voltam beállítva, pedig közöm nincs ehhez a szerephez. Örülök, hogy most több oldalamat tudtam megmutatni.
- Amikor legutóbb, évekkel ezelõtt beszéltünk a Zenészben, azt mondtad, hamarosan elkezdesz zongoraórákra járni, hogy végre formába önthesd zenei ötleteid. A Szívadóvevõ már így készült?
- Nem, közben ugyanis meggondoltam magam és inkább a gitárt választottam. Másfél éve tanulok. Az ok egyébként ugyanaz. Ha eszembe jut egy dallam, hiába éneklem diktafonra, pár nap múlva már nem tudom, milyen környezetben képzeltem el. Nagy segítséget jelent a hangszer. De azért énekes maradok - nem kell megijedni, nem fogok gitárszólókkal kiállni a színpadra...
- Apropó, színpad: koncerten is hallhatjuk a dalaidat?
- Már az album megjelenése elõtt, tavaly nyáron felléptem zenekarommal, több fesztiválon is. Jelenleg vidéki nagyvárosok klubjaiban mutatjuk be a lemez anyagát. Az együttesnek három stabil tagja van, Tóth Róbert dobol, Szekér Ádám gitározik és Késmárki Zsolt basszusozik. (Az elektronikáért felelõs, "kütyüs" ember személye egyelõre változó.) Csupa lelkes fiatalról van szó, nyitottak és nagyon élvezik a koncertezést. Nem véletlenül kerültünk össze, elõtte sokat beszélgettünk. Idõsebbekben eleve nem gondolkodtam, mert sokan saját zenekarukban érdekeltek, a többiek pedig gyakran fásultak, a gázsin kívül nem sok minden érdekli õket. Márpedig ez lejön a színpadról. Ádám és Zsolt a lemezen is játszik, s akkor hadd mondjam el ezen a helyen, kik muzsikáltak még a stúdióban. Scheer Viktor akusztikus gitáron, Németh Juci fuvolán, Csáris Sándor trombitán játszott, rajtuk kívül MC Phreek és MC Kemon közremûködött.
- Fél éve jelent meg az album. Ennyi idõ alatt biztosan kiderült, hogyan fogadta a közönség.
- Úgy gondolom, hosszabb idõbe fog telni, amíg az emberek fejében az egyik helyrõl a másikra kerülök. Egyelõre annyit látok, hogy a koncerteken mindig sok az érdeklõdõ, akik egyre közelebb lépnek, ahogy megszólalnak a klipes nóták. Majd kiderül, mi lehet ebbõl az egészbõl. Ami engem illet, abból vonom le a következtetést, hogyan érzem magam a bulikon. Ez alapján mondhatom: kifejezetten jó ötlet volt váltani.
Megjelent a Zenész magazinban, 2004-ben.





Hivatalos honlap:

Varga Zsuzsa



Kapcsolódó cikk:

Anima Sound System
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek •