Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]

Mohai Tamás

Január utolsó napján az A38 hajón adott nagy koncertet a Faxni együttes, huszonötödik születésnapját ünnepelve. A zenekar szerzõje és gitáros-énekese Mohai Tamás. Az egyik legjobb és legeredetibb magyar muzsikus, akinek nem csak zenéjére, gondolataira is érdemes odafigyelni.

- Mióta van újra Faxni?

- Inkább azzal kezdeném, mióta nem volt – mondja Mohai Tamás. – 1995-ben jelent meg a Vorásszéj címû lemez, be is mutattuk néhány alkalommal, de akkor én már a RABB tagja voltam. Majd egymás után jött a többi együttes, a Muckshow, a Háború, a Boom Boom, a KFT, Almási Enikõ zenekara, úgyhogy egyszerûen nem volt idõm rá. No jó, ez nem teljesen igaz, más is volt a háttérben. Testvéremmel, a Faxni dobosával, Gyõzõvel eltávolodtunk egymástól. Azt hiszem, ez természetes, hiszen egy zenekarban, sõt: egy szobában nõttünk fel. Sok-sok év alatt bármilyen kapcsolatban képesek „lemészárolni” egymást az emberek, gondolj csak Lennonra és McCartneyra – magyar példákat inkább nem sorolnék...

Szerencsére ez már a múlt. 2003-ban lett húsz éves a Faxni. Gyõzõvel már egy évvel korábban beszélgettünk, hogy legalább egy bulit illene összehozni a jubileumra. Meg is csináltuk, otthon, a fehérvári Bahnhofban. „Rehabilitációs” koncert volt, új dalt nem is írtunk rá, persze minek is, ha akadt vagy száz régi. Még egy album is megjelent, igaz, ezt 1992-ben készítettük, csak akkor nem adták ki. Nem ide tartozik, de ennél a pontnál kezdtem gyanút fogni, hogy a rendszerváltás mégsem azt hozza, amit reméltem tõle. Hogy talán már nem hat-, hanem háromévente jelenhet meg Faxni lemez... Nem így történt.

- Volt folytatása a jubileumi bulinak?

- A koncert után visszahallgattuk a felvételeket, s rájöttünk, hogy használhatatlanok. De legalább az kiderült, hogy tudjuk a régi számokat, s még át is tudom élni a hangulatukat. A folytatás eszünkbe sem jutott. Két év múlva kezdtem készíteni szólólemezemet Gyõzõ fehérvári stúdiójában. Megkértem, hogy doboljon rá. Gyakorta Almási Enikõvel érkeztem meg, s ha már ott volt, olyan szólamokat énekelt fel, amik nekem ma aligha mennének, „vén fejjel” kénytelen vagyok legalább egy kisterccel lejjebb gondolkodni… A mankónak szánt basszusozásaimat igazi basszusgitáros, Müller Ádám váltotta ki. Úgy éreztük, billentyûsre is szükségünk van, Kardos Muki Antal csatlakozott hozzánk. Azaz összeállt egy zenekar. Gondoltuk, nevet kellene adni a „gyereknek”, Illy Gabi barátunk meg a fejére csapott: „Miért ne lehetne Faxni?”

- Az album, A kerékpár eltolás mûvészete viszont csak tavaly jelent meg. Mi tartott két évig?

- Egykor néhány nap alatt kellett felvenni egy teljes lemezt, most nagyon ráértünk, a saját stúdió miatt. Ennek persze hátránya is van: elõbb-utóbb határidõt kellett szabni magunknak, különben még most is munkálkodnánk rajta. A lemezbemutató koncert és a sajtótájékoztató kitûzött idõpontja tette lehetõvé, hogy befejezzük...

- Régi és új dalok is szerepelnek az anyagon. Nem lehetett volna csupa újból összeállítani?

- A jubileumi koncert visszahallgatásakor jöttem rá, hogy több régi számom nincs is megírva, illetve, hogy nyugodtan lehet hozzájuk toldani. S érdemes is, mert az egykori gondolatok ma is igazak, például Budapest felé ugyanúgy, sõt ugyanannyit késnek a vonatok... Illetve van, ami ma mást jelent, de még mindig jelent valamit. Olyan nagyot nem változott a világ, továbbra is emberek mûködtetik, ugyanolyan kondíciókkal, mint húsz-harminc éve.

Ráadásul néhány új dalomat is lehet réginek nevezni, mert van olyan, ami tíz éve kezdõdött el a fejemben, s csak most lett belõle valami. Egy másik zenéje pedig 1983-ban született, szöveg csak 2007-ben került hozzá. Egyébként segédeszköz nélkül szoktam elõvenni a témákat, a sejtjeimbõl, nem hallgatom végig az összes kazettát, majd szelektálok – ehhez a két év is kevés lett volna...

- Idõközben huszonöt éves lett a Faxni, nagy buli volt az A38-on.

- Ha nem is süllyedt el a hajó, azért szép számmal érkeztek emberek – jó volt nem mindenkit ismerni a közönség soraiból... Úgy tûnik, rajtam kívül mást is érdekel a Faxni. Most már minden évben lesz egy nagy koncert, hogy annak, aki szereti a zenénket, „alanyi jogon” járjon a buli. Persze jó volna még többet játszani, szeretnék klubszerûséget Budapesten, valami értelmes helyen, s vidékre is utaznánk, ha megoldható, hogy a lemezen is közremûködõ Almási Attila (harsona) és Hámori János (trombita) beférjen mellénk a buszba.

- Nehéz bulit szervezni a zenekarnak?

- Szintén rendszerfüggetlen, hogy a Faxnit a rétegzene skatulyájába gyömöszölik. Ez eleve behatárolja a lehetõségeinket.

- S valóban rétegzenét játszanátok?

- Ez sosem derült ki. Egyszerûen nem jutott el annyi emberhez, hogy megállapítsuk, tetszene-e nagyobb közönségnek. Épp azért, mert már benne voltunk a skatulyában. A menedzserek nagyon szeretik azt mondani, hogy „tudod, ez rétegzene, nem jelenhet meg sok példányban, nem kaphat nagy reklámot”. Így persze, hogy esély sincs a kitörésre. Különben érdekes, hogy találkoztam zenésszel, aki tud zenélni, fotóssal, aki tud fotózni, újságíróval, aki tud írni, de menedzserrel, aki tudna menedzselni, még nem. Egyszer talán lehetne menedzser tehetségkutató versenyt is rendezni a tévékben...

- Ha számít a véleményem: az új albumon is van néhány dal, ami sokaknak tetszhetne (mondhatnám: potenciális sláger), a Háború iránti visszafogott érdeklõdést pedig azért nem értem, mert ebben az országban mindig nagy volt a rock közönsége.

- Nemrég zsámbéki diszkóban jártam, megszólalt a KFT-nek írt nótám, a Nem a tiéd: nagyot szórakozott rá a közönség. Még be is kellett rúgnom velük... Úgyhogy én sem gondolom, hogy ne juthatnának el többekhez a dalaim, akármelyik bandának is írtam.

- Apropó: mi van a Háborúval?

- Nem oszlott fel a zenekar, csak éppen nehezen tudunk idõpontot egyeztetni. Pedig karrierem legkisebb létszámú együttesérõl van szó...

- Nem játszhatna a Faxni Háború dalokat, ha ez már fordítva is megtörtént?

- Nem, mivel elméletben jelen idõben létezik a két banda. Mert én még nem adtam fel a reményt, hogy lesznek bulik, s elkészül a harmadik album. Amúgy a Háború elején, amikor egymás után vittem a próbákra az új dalokat, Szappanos Gyuri és Hirleman Berci korábbi lemezeimet hallgatta, s õk ragaszkodtak hozzá, hogy néhány régi számot belevegyünk a mûsorba. Elkezdtük nyomni például a Kanadát, s annyira más lett a Háború elõadásában, hogy vissza már nem fordítanám.

- Tehát lesz harmadik lemez?

- Ezzel lenne teljes a kép. Izgat, hogy még csináljunk valamit. Ez a kis összeállítás ma is ütõképes. Mert igaz ugyan, hogy a kezdeti idõk mérhetetlen lendülete, kreativitása nem térhet vissza, természetellenes is volna, de 2006-ban azért csak kiérdemeltük az eMeRTon-díjat, az év együttese lett a Háború.

- Az említett zenekarok mellett más produkciókban is feltûnsz, a 9:30 Collective együttesben, illetve Berki Tamás, vagy Török Ádám oldalán. Úgy látom, tisztában vagy azzal, milyen ma a zenészek helyzete Magyarországon, ám ez mégsem szegi kedvedet.

- A vízvezeték-szerelõnek nyilván az a jó, ha minden nap szerelhet vízvezetéket – nekem meg az, ha hetente legalább egyszer a színpadra állhatok. Imádok zenélni, s ha van esélye, hogy nagy pillanatokban, közös egymásra találásokban lesz részem egy koncerten, én azonnal ott termek. S ebben a mondatban az „azonnal” is hangsúlyos, mert ha ma valaki azt hiszi, hogy még van ideje bármire is – óriásit téved.

Creative Commons License
Ezt a Mû mûvet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Faxni az A38-on


Fotó: Forgó Viktória


Hivatalos honlap:

Faxni

Kapcsolódó cikkek:

Háború

Boom Boom

KFT

The 9:30 Collective

Mohai interjú (1997)
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek