Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2003 | RĂ©vĂ©sz Sándor - Az Ă©rett Ă©nekes

Révész Sándor - Az érett énekes
Az Ă©rett Ă©nekes

"Változtam" - közli velünk Révész Sándor szólóalbumának címe. Ebben nem is kell kételkednünk, hiszen a legendás énekes tíz év szünet után jelentkezett új anyaggal. Márpedig ennyi idõbe jó néhány változás belefér. Az ember mégis olyan, hogy már csak kapaszkodóként is azt keresi, ami állandó. A legfontosabbra gyorsan rálelhet: Révész Sándor hangjának fénye kicsit sem kopott meg. Sõt, élete talán legjobb formáját hozza.

- Miért kellett ennyit várnunk a lemezre?
- Az elmúlt idõszakban szó volt a Piramis újbóli összeállásáról - mondja Révész Sándor. - Som Lajos betegsége miatt nem sikerült megtartanunk a nagy koncertet, ám amíg ez kiderült, évek teltek el. A buli azóta is függõben van, bár én szívbõl remélem, hogy belátható idõn belül létrejöhet. 2001-ben lett világos, hogy várnunk kell vele, ekkor kezdtem el dolgozni a saját lemezen, az addig felgyülemlett anyagon.
- Kikkel?
- Gondban voltam, mert idõközben kissé elszakadtam a szakmától, nem tudtam, kik azok a fiatal zenészek, akik szóba jöhetnek társként. Baráti segítség révén jutottam Erdélyi Péter telefonszámához. Felhívtam, másnap már találkoztunk is egy kávézóban, jót beszélgettünk. A következõ alkalommal hozzám jött el, egy szál akusztikus gitárral mutattam meg neki a dalötleteimet. Illetve talán többet is, hiszen ekkor már készen voltak a dallamvezetések és a szövegek. Emlékezetes pillanat volt, amikor Péter felpattant a karosszékbõl, s amíg én gitároztam és énekeltem, szájával hangutánzó módon "kísért". Rögtön belelkesedett.
- Semmit nem tudtál Erdélyi Péter korábbi munkáiról?
- Egyedül csak azt, hogy õ állította színpadra a Jazz+Az produkciót. Tisztában voltam azzal, hogy ez aprólékos és gondos munkát igényelt, s mivel szeretem az aprólékos és gondos munkát, már ez is jelentett valamit. De amúgy intuitív volt a választás. S nem kellett csalódnom.
- Fel sem merült, hogy régi zenésztársaiddal dolgozz?
- Nem, ugyanis teljesen más hangzást akartam megvalósítani.
- Milyet?
- Legegyszerûbben úgy válaszolhatok, ha azt mondom: olyat, ami végül megvalósult. Nagyon feszes, nagyon tömör a hangzás, s ami nekem talán a legfontosabb: az énekhang köré rendezett.
- Ezek voltak az instrukciĂłid?
- Nem úgy zajlott a hangszerelés, hogy elmondtam volna Péternek, mit várok, s azután majd hozza a kész dalokat. Együtt dolgoztunk, hosszú hónapokon át, nagyon intenzíven. Volt, hogy délelõtt tíztõl hajnali négyig ültünk a hangszerek és a gépek elõtt. Fáradhatatlan munkatársra leltem. Kimentem hozzá, s együtt keresgéltünk ritmusokat, akkordokat. Szerintem nagyon korszerû hangzás jött létre, bár ez ugye szubjektív, de azért remélem, hogy a hallgatók is így érzik.
- A többi zenész hogyan került a képbe?
- Többségük Erdélyi Péter társa, hosszú ideje. Ebben az idõben már fenntartás nélkül megbíztam az ízlésében, ezért rábíztam a zenészek kiválasztását. Gyenge Lajosban, Studniczky Lászlóban és Sipeki Zoltánban sem kellett csalódnom. Nagy pillanat volt, amikor ráleltünk Kálmán Tomira. Akusztikus gitározása és egyedülálló vokálleleményei sokat tettek a dalokhoz, ráadásul a hangfekvése tökéletesen illeszkedik az enyémhez.
- Velük már a Tom-Tom Stúdióban találkoztál?
- A felvételek elõtt sokat próbáltunk, azaz nem tipikus stúdiómunkával jött létre az album. A zenekari gyakorlásokra már csak azért is szükség volt, mert amennyiben sor kerül turnéra, mindenképpen ezzel a társasággal vágnék neki az országnak.
- Mikorra tervezed?
- Tavaszra, s minden bizonnyal színháztermekben lépnénk fel. Addig egyszer állok színpadra, december 29-én Charlie nagy koncertjén, de ott új dalokat nem fogok énekelni, hiszen a zenekarom nem lesz velem. Hagyományos vendégségrõl van szó, régi nótákkal.
- Apropó, régi nóták: itt az ideje, hogy a lemez tartalmáról is beszéljünk. Engem meglepett, hogy ennyi idõ elteltével nem csupa új dallal jelentkezel.
- Az albumot eredetileg az ötvenedik születésnapom környékén akartuk megjelentetni. Ebbõl adódott az ötven-ötven százalék ötlete, hogy felerészt régi, felerészt új számok alkossák az anyagot. Végül emellett maradtunk, illetve a CD-n bónuszként még egy régi dal feldolgozása szerepel.
- Nagyon izgalmasak a Piramis- és Generál-nóták új változatai, de én mégis több saját számot várok el, ha szólóalbumról van szó.
- Lett volna több. Olyannyira, hogy már most dolgozom a következõ lemezen, amire - ígérhetem - ezúttal nem kell tíz évet várni. A jövõ évben szeretném elkészíteni, ugyanezzel a társasággal. De most ez volt a koncepció. S rám nagyon ösztönzõen hatottak a feldolgozások, további inspirációkat kaptam tõlük. Számomra így alkot egészet az album. Három szólólemezem közül ezt szeretem a legjobban.
- Miben áll a címben hangsúlyozott változás?
- Ezúttal minden saját dal valóban saját dal, én írtam a zenét és a szöveget is. Korábban több szerzõvel dolgoztam együtt. A legfontosabb változás épp ez: hogy vállalom a kvalitásaimat, vállalom magam. A dalok az idõközben engem ért változásokat is kifejezik. Meghatározó életformát számoltam fel, amikor visszaköltöztem Budapestre. Valamint ötven éves lettem: megváltozott az életszemléletem. Szívbõl remélem, hogy érettebb lettem. Ez talán az énekhangomon is érzõdik.
- Érdekes, én sem a zenében, sem a szövegekben nem tapasztaltam radikális változást. A lemez hangulatában viszont igen: nyugodtabbnak, megfontoltabbnak tûnik, a korábbiakhoz képest kevésbé heves. Ez leginkább a Piramis-számoknál szembeszökõ.
- A nyugalom valóban jellemzõ az albumra, ugyanakkor súlyosabbak lettek a zenék. Örülök, hogy sikerült megszólaltatnom a hangommal azokat a színeket és árnyalatokat, amelyek illenek ehhez a hangképhez. Úgy vélem, megmaradt a mondjuk tizenkilenc évesen énekelt hangok csillogása, de ma érettebben szólalnak meg a régi dalok. Amikor annak idején, huszonvalahány éve felvettük a számokat, minden nagyon pörgött velünk. Eleve háromperces nótákban gondolkodtunk. Most fontosabbnak éreztem a tágasságot, s hogy nyugodtabb zenei árnyalatot kapjanak a dalok. A régiek éppúgy, mint az újak. Amúgy a Piramis-számok esetében a bennük lévõ "spiritusz" a mai variációkból sem hiányzik.
- Mi változott a szövegek esetében?
- A lényeg nem, mármint az a tény, hogy csak arról tudok írni, amit megéltem. Ugyanakkor a tíz évvel ezelõtti album esetében picit luxus volt, hogy nagyon meg akartam mutatni az életem mozaikját. Legalábbis bizonyos kritikák magánügyeknek bélyegezték dalaim témáit. Ezért most bennem volt a törekvés, hogy emészthetõbbek, talán még populárisabbak is legyenek a szövegek. Röviden összefoglalva: most több a "te meg én", mint az "én".
- Leszámítva a címet...
- Igen. Egyébként azért teljesen nem adtam fel az elõzõ albumra jellemzõ szövegi vonulatot, a Tíz lépcsõbõl nyolc címû dalban Weöres Sándor versét használtam fel.
- Azt mondtad, kissé elszakadtál a szakmától. Azért az elmúlt években is színpadra léptél különbözõ produkciók vendégeként. Sõt, nem egyszer láttalak a közönség soraiban a TRB és Vörös István koncertjein.
- Barátokról van szó, természetes, hogy elmegyek meghallgatni õket. Vörös Istvánt töretlen alkotólendülete, a zenéhez való hozzáállása és emberi attitûdje miatt tartom nagyra. Tunyogi Péter zenekara is nagyon közel áll hozzám, kedves gesztus a TRB-tõl, hogy a Piramis dolgait is életben tartják. Felemelõ érzés a közönség között hallani, ahogyan százak éneklik a régi dalokat. Ráadásul itt gitározik Závodi János. A lemezemen saját dalában, A becsületben vendégeskedik, Sipeki Pipivel "kardozik", hogy Erdélyi Péter kifejezésével éljek. Szándékom szerint a nagyobb koncerteken velünk lesz a színpadon.
- Még milyen zenék fognak meg mostanában?
- Nemrég két Rolling Stones koncertre is elmentem, valamint ott lehettem Paul McCartney turnéjának utolsó állomásán, Liverpoolban. Ekkor zajlott a keverés utolsó fázisa a Tom-Tom Stúdióban, Nyíri Sándorral és Erdélyi Péterrel. Az addig elkészült anyag alapján annyira megbíztam bennük, hogy nyugodt lélekkel utaztam el. De hogy visszatérjek a kérdéshez, Sting legutóbbi albumát nagyon ízlésesnek találom, valamint még nagyon sok zenét szívesen hallgatok. Hûséges típus lehetek, mert most Mick Jagger, Peter Gabriel, az Aerosmith és Robert Plant jut az eszembe. Utóbbi úgy másfél-két éve kimondottam kísérletezõ zenével jelentkezett, ez az egyik kedvenc albumom. Jó érzés, hogy ezek a mûvészek a mai napig jelen vannak a zenei életben, s képesek a megújulásra. Én is épp ezzel a szándékkal készítettem a lemezt.
Megjelent a Zenész magazinban, 2003-ban.




A Piramis hivatalos honlapja:

Piramis


RajongĂłi honlap:

Révész Sándor és a Piramis


Belehallgatás Révész Sándor dalaiba:

Három album részletei


KapcsolĂłdĂł cikk:

Erdélyi Péter
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •