Jelentkezz be! [ Új vagy itt? Regisztrálj!]
 főoldal | cikkek | 2002 | Bikini 20

Bikini 20
Húsz évrõl - õszintén

1982. szeptember 4. - a Bikini elõször állt színpadra, a miskolci Csanyik-völgyben. Akkor senki nem sejtette, milyen sikerek elõtt áll az együttes. Ahogy azt sem, hogy két évtized múlva még mindig alkot a csapat, s továbbra is meghatározó szerepet játszik a magyar könnyûzenében. Németh Alajossal, az egyetlen megmaradt alapító taggal és zenekarvezetõvel a jubileum alkalmából igyekeztünk csupa olyan témát érinteni, amely tanulsággal szolgálhat akár a ma kezdõ zenészeknek is.

- Igen kevés zenekar ér meg húsz évet. Ti ugyan kihagytatok öt évet, ám a többit folyamatos muzsikálással töltöttétek, azaz nem csak egy-egy "szuperkoncertet" vetettetek koncként a közönségnek. Hogyan lehet ennyi ideig összetartani egy bandát, úgy, hogy még kreatív is legyen?
- Ahogy visszagondolok, nem egyszer álltunk a szétszéledés határán. Érdekes módon mindig a siker okozta a gondokat. Már az elsõ eredményektõl képesek "elszállni" a zenészek. Ha a közönség elkezdi énekelni a dalokat, minden tag azt hiszi, hogy miatta fut a szekér. Ettõl kivész a zenekarból a közösségi érzés, s máris jöhet a feloszlás. Amíg nincs siker, amíg pincékben próbálunk, sörözünk és álmodunk, hogy egyszer mire visszük majd, semmi baj nincs. De ha beütnek a dalok, jönnek a nõk, az éjszakázások, könnyen hiheti az ember, hogy elérte, amit akart. Pedig nem: ezek után is kötelességünk átadni a bennünk rejlõ zenéket és gondolatokat a közönségnek. Tudni kell együtt élni a sikerrel.
- MĂ©gis hogyan?
- Ha valakinek nagyon nem megy a dolog, attól, ha fájdalmas is, de meg kell szabadulnia a zenekarnak. A "hangoskodókat" le kell cserélni. Persze elõfordul az is, hogy önként távoznak. A siker ugyanis könnyen elveheti a realitásérzéket. Amikor a "Mondd el" 380 ezer példányban fogyott el, s a koncerteken a csilláron is lógtak, rögtön akadt néhány tag, aki úgy gondolta, tud jobbat is csinálni a Bikininél. Érdekes, addig eszükbe sem jutott...
- Az eredeti csapatból ugyan valóban csak te maradtál meg a zenekarban, s a kívülállónak úgy tûnhet, sok a tagcsere a Bikiniben, de a tények nem ezt igazolják. D. Nagy Lajos és Gallai Péter 1985, Daczi Zsolt 1989 óta van veled, Makovics Dénes már 1987-ben játszott vendégként épp az említett albumon, s a legifjabb tag Mihalik Viktor 1997-es érkezése óta hûséges társ.
- Elõfordult, hogy aki elment, késõbb visszatért. Jó érzés produkcióhoz tartozni. Csak zenélni megtanulni kevés. Minden muzsikus arról ábrándozik kezdõként, hogy majd igazi produkcióban lesz benne, amelynek van közönsége, amit hajt, visz elõre valami. A Bikinire ez utóbbi miatt van szükség a mai napig. Mert most már bárki megveheti a legjobb gitárt, hozzá az oktatóvideókat, de ha ezután a napsütésrõl énekel, akkor olyan sok minden nem történt. Persze a zenében mindig voltak ilyenek, s velük szemben azok, akik vásárra vitték a bõrüket. Ma másról sem szól a világ, mint az üzletrõl, de úgy gondolom, akad egy-két terület, ahol nem ez az elsõdleges. Nem minden szobor készül azzal a szándékkal, hogy vevõre találjon az Ecserin... Ami ott feszül az emberben, ki kell adnia magából az alkotásaiban. Méghozzá felelõs módon.
- Felelõsen?
- Ez alatt azt értem, hogy elõször is meg kell tanulnod zenélni, majd pedig mélyen átélve kell átadnod a közönségnek (akár harminc embernek is, ha úgy hozza a sors) azt, ami benned rejlik. Ezzel kell átitatnod a zenédet. Mindezt nem adják olcsón, sok gyakorlás és szellemi fejlõdés szükségeltetik hozzá. De megéri, mert így többet adhatsz az embereknek, mintha részegen állsz eléjük és a kezedben lévõ sablonokat játszod ki nekik.
- Ami a részegséget illeti...
- Ezen már túlléptünk, legalábbis õszintén remélem. Ma nem kevés pénzt fizet a közönség a bulikért, s joggal várhatja el, hogy ezért tisztességgel szórakoztass. Ebbe még belefér néhány sör, elvégre a zenész bohém, játékos fajta, de több nem. Ezért vezettem be a Bikiniben a sárga lapot. Ha valakinek kettõ gyûlik össze, kihagy pár bulit. Pirosat szerencsére még senkinek nem kellett adnom.
- Neked ki adhat lapot?
- A közönség. Ha nem jönnek a bulira, le kell vonulnom a "pályáról". Különben nekem a többieknél is jobban kell vigyáznom, mert ha belelendülök, jönnek utánam. S akkor alapom sincs a laposztásra. De ez tényleg ilyen mûfaj: olyan vehemenciával zenélünk, ahogyan élünk. Majdnem mindannyian ilyenek vagyunk. A mûfaj egyik alapeleme a szórakozás. Jean-Luc Ponty miért kér két üveg whiskyt a riderben? Más kérdés, hogy a játékán nem hallod meg. S ez a fontos.
- Szeptember hetedikén a Petõfi Csarnok szabadtéri színpadán ünnepeltek, sok régi tag közremûködésével, s még az õs-Bikini is eljátszik néhány dalt. Szép a huszadik születésnap, de nem felejthetjük, hogy valójában csak tizenöt évnyi aktív muzsikálást jelent.
- Speciális eset, amikor egy zenekarnak nem csak tagcseréket, hanem a társadalmi forma változását is át kell élnie. 1989-90 táján úgy hittük, elmondtunk mindent, amit lehetett. Ennek volt következménye az 1992-es búcsú. De azután kiderült, még mindig van mirõl énekelni, akár tetszik az aktuális hatalomnak, akár nem. Rendre az utóbbit kellett megtapasztalnunk, mert a hatalom himnuszokat vár, nem bírálatot. A Bikini krónikás - krónikásra pedig szükségük van az embereknek.
Persze sokat változott a helyzet. Valaha több százezer példányban keltek el a lemezeink, ma ennek csak töredéke fogy. Azt mondta egy politikus, a kultúra eddig is megvolt pénz nélkül, ezután is meglesz valahogy. Ez nem igaz, szükség van a pénzre. Ne nekünk adják - az emberek zsebében legyen annyi, hogy el tudjanak jönni a koncertekre, CD-t tudjanak vásárolni.
Megjelent a Zenész magazinban, 2002-ben.



NĂ©meth Alajos

Hivatalos honlap:

Bikini


KapcsolĂłdĂł cikkek:

Bikini - Õrzöm a lángot

Turnén a megújult Bikini

Bikini a Körcsarnok elõtt

Bikini: Angyali üdvözlet
Főoldal            Cikkek            Fórum            Közösség            Kapcsolat
Maróthy György © 2006 • Adatvédelmi elvek •