Jelentkezz be! [ j vagy itt? Regisztrlj!]

Special Guest: Szabó Tamás

Különleges szólólemezzel jelentkezett a kiváló szájharmonikás, Szabó Tamás. A Special Guest címû album számai egyfajta remixek, méghozzá olyan nagyságok dalait és hangját használva, mint Howling Wolf, Muddy Waters és Bo Diddley – ugyanakkor jóval többrõl van szó, mint a DJ-k mûfajáról, mivel nem elsõsorban gépek, hanem igazi zenészek hozták létre a mai változatokat.

- Honnan jött az ötlet?

- Úgy tíz éve ütötte fel a fejét ez az irányzat, hogy régi énekesek felvételeit mai zenei közegbe ültetik – magyarázza Szabó Tamás. – Leginkább DJ-k csinálták és csinálják, kizárólag gépi eszközökkel, ritkábban hangszeres zenészek is közremûködnek. Nálam utóbbiak a fõszereplõk. No és persze maga a blues. Igyekeztem az új külsõben, elektronikus eszközöket használva is megtartani a mûfaji sajátosságokat, például a „koszosságot” és az életszagot. Például azt a jellegzetességet, amikor a hangszerek egymás szavába vágnak. Valaki azt mondta a lemezre, hogy ez a new blues – nem tiltakoztam, tetszik a kifejezés.

- A borítót böngészve feltûnik, hogy a legfontosabb feladatod a hangszerelés és a groove-ok létrehozása volt, te magad kevesebbet muzsikálsz az albumon.

- Valóban nem sokat harmonikázom, mivel a hangszernek annyira karakteres a hangja, hogy nem illik bármilyen zenéhez. Így lettem special guest a saját lemezemen... Nagyon sokféle zenével foglalkozom, ezek jó részét egyszerûen nem bírja el a szájharmonika, ezért is kerestem a lehetõséget, hogy megmutathassam, milyen irányok felé szeretek elkalandozni.

- A közremûködõ muzsikusok listája igazán parádés. Mi alapján választottad õket? Ripoff Raskolnikovot, Fekete Jenõt, Little G. Weevilt, Sonia Zambranót, Gyenge Lajost és még sorolhatnánk.

- Mindenkit az adott feladatra választottam. Ismerem õket, tudom, mi az, amit szívesen csinálnak. Itt nem arról volt szó, mint sok más stúdiómunkánál, hogy pénzért játsszanak fel valamit. Átjön a lemezen, hogy szívbõl vagy rutinból zenél-e az ember.

- Hatalmas munka lehetett a „szerkesztés”, a remixek elkészítése.

- Egy év alatt közel kétezer lemezt hallgattam meg. Köztük olyanokat is, amiket már vagy húsz éve nem vettem elõ. Tanítványaimat is kértem, hozzák el kedvenceiket, így több korosztály zenéihez férhettem hozzá. Nagyon jó ekkora felhozatalt átlátni, felkészültebbnek érzem magam, mint valaha.

Sajnos mi, zenészek hajlamosak vagyunk leragadni egyetlen stílusnál, s abban igyekszünk a legjobbak lenni, elsajátítva minden elemét. Egykor én is ezt tettem a blues területén, de már tudom, hogy így legfeljebb közelíthetem a legjobbakat, nem lehetek több jól sikerült másolatnál. S közben elmegy mellettem a többi zene – sõt, maga a blues is, mert a rétegzenék mindegyike folyamatosan fejlõdik. A többletet a muzsikus egyénisége adhatja. Újat nem azzal tudok létrehozni, hogy modern eszközöket alkalmazok, hanem ha magamat is beleteszem a dalokba. A zenei egyéniségemet pedig döntõen meghatározzák az ismereteim, más stílusokról, mûfajokról is.

- Hol juthatunk a Special Guest albumhoz?

- Lemezként is létezik, ugyanakkor a dalok.hu oldalán is megvehetõk a számok, mp3 formátumban. Eredetileg már a CD-re is mp3-ban tettem volna fel a számokat, de kiderült, erre még nem létezik külön szerzõi, elõadói jogi szabályozás. Ma egyre kevesebb embert látsz lemezzel rohangálni, pici mp3 lejátszókkal mászkálnak, gondoltam, haladok a korral, de nem jött össze. Egyelõre.

- Még egy album jelent meg mostanában, a Palermo Boogie Gang új anyaga, a Parking Lot Blues. Mondhatjuk, hogy ez a Special Guest tökéletes ellentéte?

- Igen, mivel itt nincsenek hangminták, groove-ok – öt koncertet vettünk fel a helyi keverõpultról, ezekbõl a felvételekbõl válogattunk. Szándékosan csak egysávos felvétel készült, hogy esélyünk se legyen az utólagos javításra. Minden spontán, életszerû, még a vendégzenészek is csak beestek hozzánk a bulikra, egyeztetés nélkül. Mert a lemezen Fekete Jenõ, Kepes Róbert, Bacsa Gyula, Mezõfi István és jómagam mellett ifjabb Szász Ferenc, Long Tall Sonny és Ripoff Raskolnikov játéka is hallható.

- Mióta létezik újra a Palermo?

- 1997-ben, a Szigeten búcsúzott el a zenekar, egy évvel elõtte jelent meg utolsó lemezünk. Úgy gondolom, a Palermo Boogie Gang úttörõ szerepet játszott a magyar bluesban. Amíg nem lépett színre 1984-ben, a hazai zenekarok kizárólag a Hendrix és a Stones vonalat ismertették meg a közönséggel. Eleinte nagyon meg kellett küzdenünk, hogy elismertessük létjogosultságunkat, késõbb azonban évi 250-300 koncertet adtunk, hónapokon át turnéztunk Nyugat-Európában. A kilencvenes évek végére elfáradt a történet, amolyan „öregfiúk” zenekar lettünk, jobbnak láttuk leállni.

Amikor húsz éves lett a Palermo, nem akartunk a popcsapatok lejáratta jubileumi koncerttel visszatérni, no meg soha nem is volt akkora táborunk, hogy ezt meglovagolhattuk volna, ezért úgy döntöttünk, inkább folytatjuk, rendszeresen, havi egy bulival. Most meg azt gondoltuk, érdemes lemezen is megmutatni, hogy mi van velünk. Az albumot, a Special Guesthez hasonlóan az MMM Records, azaz Szabó Miklós jelentette meg. Hozzáállása példaértékû: nem szed kiadói sápot, olyan, mintha szerzõ kiadásúak lennének a lemezek, õ csak abban segített, hogy meglegyen az engedély, amúgy mindent átláthatunk, tudjuk, mennyi CD készült, mennyi ment el. Mi magunk áruljuk a lemezeket, így azután terjesztõi sáp sincs.

- Apropó, kiadók, terjesztõk, egyáltalán magyar zeneipar: a tavalyi Obsession produkcióhoz mellékelt füzet (tartalma itt olvasható) követ hajított a pocsolyába.

- Akadtak olyan zenészek, akik kikérték maguknak Varga Lívius meséjét. Sajnos nem minden magyar muzsikus áll a lány oldalán, sokan a menedzseri, kiadói mentalitást tették magukévá. Persze nem is várhattunk megértést azoktól, akik jelenleg is a „trónon” ülnek. Ugyanakkor sok zenész állt mögénk.

- Eleve sokan is játszottak az albumon. Mert ugye itt nem csak mesérõl, zenérõl is szó van. Miért készült el az Obsession címû anyag?

- A tehetséges klubzenészek csak kivételes esetben jutnak országos ismertséghez, pedig nem tudnak kevesebbet, mint a kereskedelmi média favorizálta, úgynevezett sztárok. A két kategória között óriási a szakadék, amit nyilván nem lehet átugrani egyetlen lemezzel, de mi megpróbáltunk lépni. Harmincöt klubzenész készített session albumot, még csak nem is próbáltunk, a stúdióban három feljátszásból választottuk ki a legjobbat. Maguk a dalok a klubéletben talán leggyakrabban játszott számok, azaz feldolgozások, a Sunnytól a Tears In Heavenen át a Sweet Dreamsig. A háromszáz példányban elkészült album háromszáz különbözõ borítóval jelent meg, hat festõ egyedi alkotásaival. Hogy felhívjuk a figyelmet, nem kizárólag a zenészek, más mûvészeti ágak képviselõi is hasonlóan nehéz helyzetben vannak.

- Ért valamit ez az egész?

- Amiért „fellázadtam”, talán apróságnak tûnik, de akár az utolsó csepp is lehetett a pohárban: a legtöbb klubban nem volt hangosítás. Nem elég, hogy a zenész szívét-lelkét beleadva muzsikál – amibõl jókora hasznot szakíthat a tulajdonos – még az énekcuccát is a hátán kell cipelnie a pincék lépcsõin. Az Obsession megjelenése után öt-hat klubvezetõ is hívott, hogy igazam, igazunk van, ha már nem leányálom klubzenésznek lenni, legalább az alapfeltételeket illik megteremteniük. Tõlem kértek tanácsot, honnan szerezhetnének be hangosítást. S az év eleje óta a legtöbb helyen valóban van min megszólalni.

A kívülálló számára ez biztosan nem nagy dolog, de én úgy érzem, megmozdult valami. A magyar zenészre évtizedeken át az volt a jellemzõ, hogy csak nyavalyog, ám még a saját érdekében sem csinál semmit. Most mintha egyre többen lennénk, akik készek vagyunk tenni valamit a változás érdekében.


Creative Commons License
Ezt a Mû mûvet Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé.

Szabó Tamás


Special Guest borító


Palermo Boogie Gang borító


Honlapok:

Special Guest

Obsession


Kapcsolódó cikkek:

Szabó Tamás - Járatlan utakon

Spo-Dee-O-Dee
Foldal            Cikkek            Frum            Kzssg            Kapcsolat
Marthy Gyrgy © 2006 • Adatvdelmi elvek